Régen amikor még nem volt ilyen komoly elektronika, akkor elég jól kitanulmányozták az időjárást. Pl. a japcsik jöttek rá, hogy a bolygó északi részén állandó áramlat van. Ki is használták a II.vh-ban. Azonkívül ált. mindig van egy uralkodó széljárás. Ezt ismerve, indulás előtt át lehet tanulmányozni, és jó eséllyel körülbelül az is marad. Ha viszont a meterológia nagyobb változásokat jósolt, el kellett gondolkodni az út elhalasztásán. Pl. ha az USA nyugati partjától el szeretnénk jutni a Hawaii szigeten található Honoluluba, végig vakon kell repülni, csak a számítások segítenek. A szigetcsoport kiterjedése sem túl nagy, hogy nagyon el lehessen téveszteni. Viszont az óceán felett eléggé kiszámítható a széljárás. Volt egy navigátor a fülkében, neki az volt a dolga, hogy kiszámítsa a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy hol vannak ill. merre van előre. A Hawaii szigeteken elég nagy teljesítményű rádiónavigációs adók voltak (ma már a GPS miatt nincs szükség rájuk), 200-250nm távolságból venni lehetett, ill. távolabbról már az interferenciáját is. Mivel ez rádiusz a 200 ugye 400nm. Ennyire kellett eltalálni a szigeteket, utána már a navadó "behúzott". Egyébként mivel a föld gömbölyű (ráadásul nem szabályos), sőt a mágneses pólus sem pont a sarkokon vannak, ezért bizonyos távolságonként korrigálni kell az irányt. Tehát nem az van, hogy Frisco-ból felszállva tartani kell a 270 fokot, hanem stopper be, és amikor a sebességünk és idő alapján korrigálni kell, akkor 1 fokkal eltekerni a megfelelő irányba. Az után stopper újraindít, majd megint korrekció és így tovább míg el nem kapjuk a cél rádiójelét. Európa és USA vonatkozásában azért volt egy könnyítés. A partot tele lehetett rakni rádióadókkal, és amikor elkapták valamelyiket, a pittyegésből lehetett tudni ki az. Izland ill. Grönland eleve adott volt, tehát nem kellett végig vakon repülni. Ez a rész nem olyan nehéz, kivéve ha az észak atlanti áramlattal szemben repülünk, mert mire elérnénk Kanadát nagyon el tud fújni a szél. De erre ott vannak a rádióadók. Ausztrália-Japán viszonylatában pedig felhasználták a szóba jöhető szigeteket és ahová lehetett szereltek navadót. Így szintén nem kellett végig vakon repülni. Amúgy, régen kötelező volt ezeken az útvonalakon hajózó személyzetnek a csillagok alapján történő navigáció ismerete. De a navigátorok a rádióadók jele alapján is tudtak valamennyire tájékozódni. Mármint a műsorokat sugárzó adók alapján. Megfelelő tapasztalattal, háromszögeléssel az interferenciákból ki lehetett számítani merre járnak. Érdekes, hogy ez csak az RH, KH tartományokban/technikával (tehát őskor) működött, a modern URH nem jó erre. Szóval azért van pár firnyákosság.:)
@Perko: tökmindegy honnan veszed. Vedd onnan ahonnan szimpatikusabb. Én pl. a Steamról vettem, mert nekem személy szerint az a kényelmesebb. De ahhoz is kell élő XBox bejelentkezés. Dobozost??? Minek? Azt egyébként is felvásárolják a föld hülyébbik oldalán. Sosem értettem mire jó az a porfogáson és a helyfoglaláson kívül. Kijön egy frissítés és annyi neki, már csak dísz funkciója lesz. Akkor már inkább a bólogatós kutya az legalább nincs fenn onlány.