nekem a kedvencem az ólommentes forrasztás volt. fadec, engine oldalán beraktak egy ólommentes nyákot. többnyire a rezgés elég gyorsan ledobálta az alkatrészeket (eltört a forrasztás). ment a qva nagy fejtörés mi legyen. hát próbáljuk meg a hagyományos ólmossal. na így lett az, hogy a világon sehol sem érvényes az ólommentes technológiai kikötés, az aircraft/space besorolású panelekre.
meg nem használunk 0,2-es via-kat, 0402-es chipeket, és így tovább. és van olyan panel, ami még most is szegecselt via-val készül. a 10-12 rétegű nyák sem megszokott, és az ic-k lábai is vastagabbak-hosszabbak. az űrben minden alkatrészt ami hőt fejleszt külön hűteni kell (ill. melegítés céljából átvezetni a hideg oldalra), mert nincs egyéb hűtőközeg. nekem speciel nagyon tetszik, hogy pl. az űrállomáson nem a hideg a gond, hanem pl. az űrhajósok teste által keltett meleg. a berendezésekről még csak-csak el lehet vezetni a hőt, de a lebegő cuccokra külön oda kell figyelni. ha kijutna az ember a szabad térbe, és tegyük fel egyéb okok miatt nem hal meg, kb. 1,5-2 órára lenne szükség mire kihűlne. és a fagyás még csak utána jönne. mivel nem teljesen légmentes a tér az állomás magasságán. ritkább közegben tovább tart, de előbb-utóbb bekövetkezik.
voltam rep.gyakorlaton és az egyik pilóta srácnál élőben megtekinthettem, hogy mit okoz a térbeli dezorientáció (még sosem láttam ilyet). basszus teljesen elveszítheti a kontrollt a gép felett, és még csak nem is tud róla. ha rászóltunk nem vette az adást, azt hitte mindent jól csinál. amikor már kezdett veszélyes lenni a dolog, a másik pilóta vette át a gépet. fiatal srác még, valszeg a képzést sem csinálta még végig (ezt külön tanítják, mivel nagyon gyakori hiba lenne). eddig elleneztem, hogy a pfd-re felkerüljön a nyilacska, de ez a kis szösszenet meggyőzött róla. bár továbbra is inkább a képzésben hiszek.