Könnyed esti levezető röppenésnek indult tegnap este. Gondoltam választok valami random repteret, kicsit gyönyörködöm valami új tájban lefekvés előtt, semmi komoly.
Amerikában még nem repültem (a tutorialt leszámítva) nosza, nézzünk ott valami jó kis hegyvidéket.
C53 Lower Loon Creek. Hegyek körben. Ez jó lesz. Gondoltam naívan. :) Kicsi reptér, nem lehet csak a kifutótól kezdeni, járó motorral. Annyi baj legyen, úgyis csak egy félórácskát akarok repülni.
Cessna kiválaszt, töltés.
Hoppá! Ez komoly??? Innen kéne felszállni??? Egy mély völgyben állt a Cessna, előtte egy nevetségesen rövid földútra emlékeztető sáv. Úgy néz ki mintha a "kifutó" vége után valami szakadék van... Talán sikerül elég lendületet gyűjteni. Na rajta!
Full throttle, flaps első fokozatban leenged. Gyerönk!!! (Ahogy Paksi Endre kiabálta a '99-es mára már legendás debreceni Ossian bulin :)
Nagy nehezen elértem az 55 csomós sebességet, bot hátrahúz. A C152-es nehezen elszakad a talajtól, és valóban, a kifutó után lejtő, így nem huppanok vissza. Azonban rögtön kanyarodnom is kell hogy egy hegyoldalt elkerüljek: jobbra veszem az irányt. Alattam fenyők, néha azt hiszem a futó súrolja a felső ágakat.
De igen! Megcsináltam! Repülök!
Korai volt az öröm. Mindenhol kibaszott hegyek, jó meredekek. Kanyargok egy völgyben. Találok egy szakaszt, ami felett talán át tudok repülni. A gép lomhán emelkedik. Közeledek a hegyoldalhoz de talán van esély. Ez az, mindjárt át tudok pillantani felette.
Jaj ne. Elfogy a lendület. Bííííííp! Stall Warning!
Magam sem tudom hogy, oldalra billentem a gépet, és valahogy visszafordítom és elzúgok a fák felett pár centivel vissza a völgy mélyébe. Kb. úgy nézhettem ki mint egy egér aki megpróbál felfutni egy lavór szilikonnal bekent oldalán.
Visszarepültem a reptér felé. Hoppá, a nagy izgalmak közepette maximum állásban hagytam a keveréket! :O Visszavettem, rögtön kicsit egészségesebben szólt a 152-es. Elrepültem a felszállás helye fölött és most ellenkező irányban próbáltam kitörni az átkozott hegyek közül.
Most sikerülni fog. Stabilan emelkedek. Külső nézetre váltottam, gyönyörködtem a tájban és közben próbáltam az egyre magasodó hegyláncok között rést találni. Sikerült is, haladtam előre és felfelé. 11.000 láb a maximális repülési magasság, hajrá.
Olyan 9000 láb körül mintha megváltozott volna a gép egyensúlya. Az addig jó trim már nem emelt tovább. Keveréket folyamatosan visszavettem ahogy emelkedtem. Mi lehet a baj? Vissza cockpit nézetbe!
B*ssza meg!!! Hát itt tiszta jég minden! Befagyva vastagon az összes ablak! Pedig már kevés hiányzott volna, hogy elhagyjam a hegyvidéket. Így végül kikerestem a legközelebbi repteret (Morgan Creek) és félig vakon, de sikeresen letettem a madarat. Mire elszívtam a nagy parára egy cigit, a jég is leolvadt róla.
Így lett a könnyed esti röppenésből túlélő-horror. :D
Tanulságok: nézni a keveréket folyamatosan, felszállás előtt csekkolni a környéket, és kevesebbet bámészkodni külső nézetben - pláne 9000 feet magasan egy kisgéppel. :)