Van egy mesebeli figura, akinek a léte tényszerűen nem bizonyított, csak _hinni_ lehet benne. Hamvas a létére mégis tényként tekint, majd az itt már eleve epic fail elvi síkon tovább haladva kijelenti, hogy mindenki aki nem imádja az általa bálványozott mesebeli figurát, az egy dilis idióta aki még szánalomra sem érdemes. Ez objektív módon kimeríti a gyűlölködés fogalmát.
Azt meg nem tudom észrevetted-e, hogy a mesefigurák imádatán alapuló, a mesét bemondásra tényként el nem fogadó emberek démonizálása, majd a kiirtásuk utáni vágy csak a vallásosokra jellemző. Parancsolj, így néz ki egy vallási fanatikus elmebeteg, aki a világ legpusztítóbb hadserege főparancsnokának volt az un. "spirituális tanácsadója". Strike and strike and strike and strike...ahha...Szeretet vallás!