Nem USB-s, hanem egy 6 tus gameboy link kabel-t hasznal, ami kb. olyan meretu mint az negytus USB-A, csak vastagabb, 3x2 csatlakozos es D formaju, hogy ne lehessen forditva bedugni. Egy soros link kabel, amivel anno ossze lehetett dugni ket eredeti gameboy-t. Pl. igy lehetett az iskolaudvaron a szunetben a pokemonokat egymassal harcoltatni. (az eredeti rajzfilmsorozat eredetileg csak reklamanyag volt a jatekhoz, mint pl. a transformers-ek eseten is a muanyagfigurakhoz)
Egyebkent a gameboy a billentyuzettel kb. azt tudta volna amit egy atlagos akkori manager calculator. Telefonkonyv, hataridonaplo, szamologep, jegyzetfuzet, penzvalto, stb. A korabeli casio okosorak is tudtak ugyanezt, csak sokkal kisebb kijelzovel. A billentyuzetben volt viszont a valoideju ora es az elemmel biztositott memoria (battery backed ram), azaz az ssd. Tehat a gameboy adta a procit es a munkamemoriat, a cartridge a rom chipen a szoftvert, plusz billentyuzet es hattertar. Teljesen korrekt csomag, csak akinek volt ra penze, az vehetett dedikalt clamshell formajut, a gyerekeknek akiknek volt mar gameboy-uk, pedig nem igazan szorultak ra a hataridonaplora. A DTMF tarcsazasi lehetoseg viszont egesz hasznos megoldas, mert csak bemegy egy fulkebe a gyerek, dob be penzt, odatartja a keszuleket a kagylohoz es mar fel is hivta neki a kivalasztott telefonszamot. Az ebresztoora pedig mindenkinek kell.