De a gyerekkérdés nem a nyugdíjrendszer bevezetése miatt változott, a nyugdíjba ment embereknek nem azért nem születtek unokái, mert nyugdíjasok lettek. A nyugdíjrendszer régebbi, mint a jóléti államok kialakulása, és mint írtam, egészen a 60-as évek közepéig USA-ban rengeteg gyerek született, a mi térségünkben meg megfelelő számú gyerek mindig született, holott létezett nyugdíjrendszer.
A változás a 2.vh. után történt, egyrészt, amikor a nők a hadigazdaságban való részvételük után, anyagilag önállósodtak, és nem akartak visszamenni a korábbi háztartásbeli elfoglaltságukhoz, érthetően nem elégítette ki őket. De még ettől sem borult fel semmi, létrejöttek óvodák, bölcsődék, míg az anya dolgozott, és az, hogy egy családban gyerek szülessen és hány, továbbra is a családfenntartó férfiak döntötték el. A gond ott kezdődött, hogy megjelentek a feministák USA-ban, és már szélsőséges liberális esznéket hirdettek, mint pl: le a melltartókkal. Vagy a másik, hogy megjelentek a fogamzásgátlók, ami lehetővé tette a nőknek, hogy ők is döntsenek, akarnak-e gyereket szülni vagy nem. Mindez Nyugat-Európában csak 1968 után jelent meg 1968-as amerikai diáklázadással, ami Nyugat-Európában is felütötte a fejét, s amit én nem egyszerűen diáklázadásnak nevezek, hanem dühöngő diákságnak, melyet szélsőséges balliberális gondolkodók vezettek. Ők adták azután a későbbi EU parlamenti többségét, és ma is ők, illetve utódaik dirigálnak az EU-ban. A mi térségünkben azonban még mindezek nem jelentek meg 1968-ban. A következő állomás azután 1980 lett, amikor odaát leépült a jóléti állam, a társadalom húzóerejét képező középréteg csúszott lefelé, s gazdasági okai is voltak annak, hogy még kevesebb gyerek született. A mi térségünkben 1968-as lázadások politikaiak voltak, nem úgy, mint nyugaton, és 1980 gazdasági-politikai jellegű volt, míg odaát csúszott le a középréteg, és ez ma is tart, nálunk nem volt jelentős középréteg, gazdaságilag és politikailag is meg kellett erősödni. Csakhogy már a rendszerváltást is a nyugat vezényelte le valójában, amivel megjelent minden olyan balliberális eszme is, ami a nyugati társadalmakat már aláásta. Mindezek együtt egyben a férfiak korábbi szerepét nem csak aláásta, hanem azt átvenni akaró nőmozgalmak szélsőséges, ostoba hangadói uralják. S hogy még szebb legyen, a fogyasztói társadalom gazdasági és politikai vezetői mögéjük álltak.