A melltartó kérdéséből épp a feminista mozgalmak csináltak közügyet, azaz nem volt elfogadott a társadalomban a melttartó nélküli viselet, és azzá akarták tenni. Tehát azon túl, hogy én is egyetértek azzal, aki akar ne hordjon melltartót, a feministák azt vallották, aki akar, az hordjon melltartót. Kis különbség, mégsem elhanyagolható. De ugyanakkor persze nem elsődleges kérdés volt, csak a kezdet a szexualitás külső és látható megnyilvánulásának elfogadásához. A feminisita mozgalmak nehezen érték el kezdeti céljaikat is, mint pl. választójog, ami például nem egy országban még minden férfinak, pl. brit és német férfiak csak 1918-ban kaptak általánosan választójogot.. A női mozgalmak által megjelölt célok még a francia Emberi polgárjogi nyilatkozatban sem szerepelnek. Az első szavazati jogért létrejött mozgalom USA-ban és Angliában bontakozott ki, ez volt a szüffrazsett mozgalom. De mert nem értek célba, a Nők Társadalmi és Politikai Szövetsége 1912-14 között 300 erőszakos akciót követtek el-lám, a gyengébbik nem- gyújtogatás, gyilkosságok, melyekhez fizetett aktivistákat alkalmaztak, kirakatok betörése, művészeti alkotások rombolása. Ráadásul elit-és középosztálybeli, magas iskolai végzettséggel rendelkező nők hajtották végre ezeket. Ezeknek a női mozgalmaknak támogatói a baloldali politikaim csoportosulások voltak. USA-ban sokkal előrehaladottabb módon jutottak érvényre, főleg az 50-60-as években, mikor a mccarthyzmus alatt vissza akarták őket terelni korábbi tradicionális életvitelükbe. Innentől kifejezetten radikális módon léptek fel, de a 60-as évekig a nemi szerepek nem változtak. Innentől már a magánszférát is érintették, a szabad nemi élethez és reprodukcióhoz való jog, szexuális szabadság, mivel ekkor kezdték már szabályozni a fogamzásgátló használatát, az abortuszt, mesterséges megtermékenyítést, szexuális zaklatást. Számos csoport jelent meg: szocialista feminizmus, anarchista feminizmus, radikális feminizmus, ökofeminizmus, transzfeminizmus, és sok dologban eltértek, egymást is kritizálták, de egy dolog közös volt bennük, amit a zászlójukra tűztek: „A nőket, mint társadalmi csoportot, számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők.”
A szó szoros értelmében feministának azonban csak azt nevezték, „akinek van szeme a nők szisztematikus és nemükből fakadó elnyomására, és az önérvényesítés mellett nőtársai sorsát is szívén viseli.” Gyakorlatilag valóban úgy kezelték a történelmileg természetes módon kialakult munkamegosztást, mintha azt szándékosan, tudatosan a férfiak találták volna ki, önérdekükből. Valójában ellenségképpé tették a férfiakat. A baj az, hogy úgy is kezelték a férfiakat, mint akik megtűrt társadalmi nem lenne, akiket tudnak mindenben helyettesíteni, és majdhogynem örüljenek, ha egyáltalán gyereket csinálhatnak a nőknek.....