Úgy gondolom, hogy te is tudod, de azért elmondom. Az USA-ban McCarthy szenátor személyéhez kapcsolják azt az időszakot, amely a negyvenes évek végétől kb. az ötvenes évek végéig tartott, és alapvetően a hidegháború motiválta. Alapvetően egy antikommunista kormányprogramról volt szó, ami az akkori nemzetközi helyzet ismeretében nem volt éppen minden ok nélkül. Voltak ennek a korszaknak diktatórikus megnyilvánulásai, de a diktatúrától olyan messze volt, mint Makó Jeruzsálemtől. Az antikommunizmus mellett valóban megjelentek a programban bizonyos konzervatív elemek, amiket te is említettél, pl. a hagyományos családmodellt illetően. Csakhogy McCarthynak nem sok köze volt a dologhoz, úgy a Demokrata párti Truman és köre, mint a Republikánus párti Eisenhower és köre nyomatta ezt a dolgot. McCarthy ott a stróman volt csak. Az amerikai nép pedig minden jel szerint többségében pozitívan fogadta ezt. Ez az, amit az amerikaiak utólag egyhangúlag elhallgatnak, ahogy azt történelmük minden piszkos foltjával teszik.
A különböző ideológiáknak, az un. „izmusoknak” megvan a maga sajátságos belső logikája. Igaz ez a nacionalizmustól a neoliberalizmuson át a feminizmusig meg a kommunizmusig sok mindenre. 1. Nekünk van igazunk, mert nekünk van igazunk. Bizonyításra nem szorul. 2. Mivel nekünk van igazunk, ezért mi vagyunk a jók. 3. Mivel mi vagyunk a jók, ezért akinek nincs igaza, az nem jó. 4. Aki nem jó, az rossz. 5. A rossz ellensége a jónak. 6. Az ellenség ellen harcolni kell, persze csak azért, hogy megvédjük magunkat.
Tovább is folytathatnám a logikai menetet, de hát mi, akik megéltük a kommunista diktatúrát, ismerjük ezt jól. Nincs objektív igazság, csak pártos igazság.