Ez a kereslet – kínálat dolog érdekes témakör, és bármely magára adó elméleti közgazdász írt róla valamit már. Meg fog is.
Na lényeg, hogy amíg nem volt vasút mag gőzhajó, addig nem is volt kereslet rá, de nagyon is volt igény arra, hogy ne tartson hetekig vagy hónapokig, amíg innen oda eljut az ember. Emlékezz rá, milyen boldog volt Petőfi, amikor nálunk is megindultak a vasútépítések. Ő aztán tudta, mert néhány évvel korábban hetekig tartott neki, amíg eljutott Debrecenből Pestre.
Presztizsfogyasztás is volt korábban is, csak nem tömegesen, mert keveseknek volt pénze. De azért ha a piros fejkendő helyett a babos kendő jött divatba, akkor minden nő babos kendőt akart, mert a piros már ciki. Szóval van és volt is ilyen tulajdonsága az embernek, a tőke meg erre játszik rá. Hogy ne két pár cipőd legyen, hanem húsz, hogy cseréld le a tévédet meg a mobilodat, meg az akármidet akkor is, ha az előző még kiválóan működik. Ehhez aztán kapcsolódott az utóbbi húsz évben, hogy ne tartsanak ki olyan sokáig azok a termékek, romoljon el öt év alatt, és te akkor is kénytelen legyél lecserélni, ha egyébként ki tudnád vonni magad a fogyasztási őrületből.