A Seyfried film nem horror, hanem misztikus családi pszichothriller; unikális műfaj, nem mindenki szereti, mert vontatottnak tűnik, nem pörgős, nincsenek akciók meg folyamatos rettegés, semmi piffpuff dirdurr, még csak bunyó sincs, sem lődözés... csak egy mérsékelt és visszafogott sztori ami néha meggyomroz, de nem lehet félbehagyni, a figyelmet meg tudja tartani végig, szinte érdemi eseménytelenül (persze mindig vannak morzsák, cseppek, amivel adagolják a nyomasztást)...
-spoiler-
Nagyon lassan és alaposan építkezik... a kiszámíthatatlansággal riogat, végig nem tudod, hogy ki fog mindjárt vadállattá válni és mészárolni, hiszen mindenki kivan szinte... aztán végül egyetlen mészárlás van a végén, azt sem mutatják részletesen (tehát semmiképp sem horror, aki arra számít, csalódni fog), meg egy rémálom villanás, ami horror jellegű, de amúgy elég röhejes a végére... mondhatni rémálom paródia... Letaglózó, nyomasztó és feszült, de néha mégis el is felejted, hogy thriller, mert lazít kicsit... viszont igencsak filozofikus és mély, elgondolkodtató dolgokat, mondhatni lét nemlét kérdéseit feszegeti, a végére elég nagy fordulattal... amivel együtt lesz a kép teljes és mondhatod el, hogy hmm... nem is volt rossz film... Kiemelném Natalie Dyer-t, aki a Stranger Things-ben tűnt fel a tini nővér szerepben másod-főszereplőként (és kiválóan játszott tán Millie után a legjobb volt); sajnos kis szerepe van, annál érdekesebb, és persze gyönyörű lány (nekem legalábbis nagyon tetszik... tudom, ezzel nem mindenki van így... aki szereti, már csak miatta érdemes megnézni); Amanda is szép nyilván, de nagyon hamar megszokható szabvány szőke ciklon...
Informatika és tudomány
