ukrajnában egy magányos BUK rakéta kilövőről szedték le az utasszállítót. Annak van egy beépített felderítő és célrávezető radarja. Persze optimális esetben egy komplex rendszerről van szó, ahol több rakéta kilövő van, egy külön radaros felderítő és célrávezető egység, egy parancsnoki/adatfeldolgozó egység és tartozik hozzá még rakéta szállító külön egység amiről fel lehet tölteni a 4 rakétás kilövő egységeket. Sőt az egész rendszer össze van kötve egy integrált országos vagy területi rendszerrel, ami segít azonosítani a célt. A gond az volt, hogy magányos kilövő egység felderítette a gépet és rávezette a rakétát csak fogalmuk se volt mire lőnek. A gyakorlatlan kezelők ráadásul nem tudták megállapítani, hogy egy 5000 méteren repülő fele olyan gyors és fele akkora An-26-os szállítógépre(ami csak 5 kilométer magasan tud repülni 450 km/h sebességgel. lőnek vagy egy kétszer akkora, kétszer olyan magasan kétszer olyan gyorsan repülő utasszállítóra. A BUK kilövőben csak egy sima katódos radarernyő van ahol a haladó fénypont alapján kéne eldönteni, hogy mik a cél adatai. Azért az még a 60-as évek technológiája nem elektronikával telepakolt egység, mint a maiak. Még csupa analóg primitív rendszer van benne. A kétszer akkora gép kétszer olyan magasan kétszer olyan gyorsan pont úgy vonul világító célként a radar ernyőn. A gyakorlatlan kezelők nos nem vették észre a különbséget.
A kilövés utánig 1-2 órával is megvoltak győződve, hogy egy katonai szállítógépet lőttek le. Csak mikor kiértek a katonák a roncsokhoz derült ki, hogy polgári gépet találtak el. Addig dicsekedtek vele a neten és az orosz hírműsorokban aztán elkezdtek bőszen letagadni mindent.
Informatika és tudomány
