Nem húzom meg ötnél a határt, a legtöbb klasszikus vallásra igaz, amit mondtam, mert azok eredete még némileg kikövetkeztethető, így a szikhizmus a már említett iszlám és hinduizmus egyvelege, leszármazottja, a dzsainizmus is hindu "felekezet". Mellesleg nem is ötöt említettem, hiszen a hinduizmus egy gyűjtőfogalom rengeteg különálló vallásra, de az eredeti lényegük, a kiindulás olyan metafizikai hagyomány, amiről a Guénon-féle tradicionalista iskola szól.
Hogy mi népszerű, vagyis világvallás éppen, az lényegtelen. Pontosabban eme sötét kor utolsó, legsötétebb korszakában bizonyosra vehetjük, a népszerű rossz. Jó sokszor leírtam, a vallások, a hagyományok, a kinyilatkoztatások értéke az idő múlásával folyamatosan veszik el, mára a Vatikánt bevette a Sátán, a reformáció már az elején félrement - pedig komoly szükség lett volna ott és akkor egy restaurációra -, a Judaizmus Krisztus halálakor már egyértelműen sátánivá lett, fő pillére a Talmud, de az ezt megelőző farizeusi Tóra-(félre)magyarázatok is ide sorolhatók.
A wahabbita iszlám pedig, annak ellenére, hogy látszólagos célja a tisztán értelmezett Korán, messzebb került attól, mint általánosságban a szunnita ág.
Az ugyancsak korcs tibeti buddhizmus a helyi, okkult bön és a lényegében Véda-tanok Buddha-értelmezésének elegye.
Hamvas Béla szerint metafizikai hagyomány egy van, az a Véda. És valóban a Véda, védák magyarázzák el legpontosabban a világ működését és az ember tennivalóit, a többi "klasszikus" út, vallás az adott hely és idő kinyilatkoztatása.
Baranyi Tibor fedte fel egyik előadásában, hogy a mai kor embere, a modern ember már nem érti a kereszténységet, nem is tudna krisztusi életet élni (meg sem kísérli, csak vasárnaponként eljár a templomba), ezért a legújabb kinyilatkoztatást érdemes alapul venni: a Koránt, amely konkrétan néhány formai szabályhoz köti az üdvösséget.