Azok rakétahajtóműves repülök voltak. Melyek elérték az hiperszonikus sebességet.
Ezek a hiperszonikus rakéták vegyes hajtóművel repülnek. Elindul normál rakéta hajtóművel. De nem megy olyan magasra, mint egy ballisztikus rakéta. némileg lejjebb süllyed 60-80 km magasba ahol azért már baromi ritka a légkör de hiperszonikus sebesség mellet be tud áramolni annyi levegő, amiben elég oxigén van a működés fenntartásához. Így csak üzemanyagot fogyaszt a torlósugaras hajtómű, mert az oxigént kívülről kapja. Csak az első szakasz rakéta hajtóművéhez kell a rakéta hajtóanyag mellé oxigént vinni. A torlósugaras hajtóműhöz legalább 4-5-szörös hangsebességgel kell repülni alapból, hogy elég legyen a ritka légkörben a beáramló oxigén. Egészen más élmény egy 20 km/h-val haladó autóból kidugni a fejet és egészen más egy 150 Km/h-val haladó kocsiból... :) Abban a magaságban, ami már elég ritka ahhoz, hogy el lehessen érni, a torlóhajtóműhőz szüksége kb 5000-6000 km/h-val kell már haladni. Vélhetően több fokozatú rakéta. Mikor meg van a kellő magasság és sebesség el is dobják a már felesleges rakéta hajtóművet. Minnek cipelni már ha felesleges. Aztán a cél közelében lejjebb süllyed és ott már elkezd csökkenti a sebessége, Hiszen pár km magasan nem lehet 5-9-szeres hangsebességgel repülni a sűrűbb légkörben. Így vélhetően nem hiperszonikus sebességgel csapódik be a célba.
Ahogy az űreszközök is nagyjából 25-szörös hangsebesség körül kezdenek belemerülni a légkörbe úgy 160-170 m magasan és mire leérnek pár kilométer magasba gyakorlatilag hangsebesség alá fékeződnek.
Szóval azért ez más, mint a korai rakétahajtóműves hiperszonikus eszközök.
Informatika és tudomány
