Arrol szol, hogy statisztikai modelleket epitenek az adott gyartastechnologiaval keszult aramkorok meghibasodasi aranyainak becslesere. Jelenleg mar annyira a technologia szelen jarnak, hogy a kristalyhibak jelentos mertekben bele tudnak szolni a megbizhatosagba. Ha egy tranzisztor kapcsolo reteget 3 atom vastagra tervezik, de van ben benne 1 atomnyi hiba, akkor 2 atomosra fog sikerulni. Ez meg alapbol mukodik, de nem sok tartaleka marad a kesobbi anyagfaradas elviselesere.
A mai felvezeto technologia olyan, mintha minden hazat ugy epitenenk fel, hogy at atadas napjan meg biztosan ne doljon ossze, es az egy eves garanciaidoszak alatt is a tobbseguk allva maradjon. 3 ev utan viszont bontani kell oket, mert addigra annyit farad az anyag, hogy mar mallik a tartofal.
Jo matematikai statisztikai modellekkel a tartosabbra szant chipeket tul tudjak tervezni, regebbi, szelesebb csikszelessegu gyartastechnologiaval vagy megfeleloen adalekolt felvezetokkel, de a ma megszokott 3 eves mukodesi idonel strapabirobbra. (pl. egy keramia hatlapos, aranyfust elektrodas, fused glass tokozasu, GaAs led kijelzo egy evszadadot is kibirna folyamatos hasznalat mellett, szo szerint aranyaron) A tartos termek ugyanis nem jelentheti azt egy autonal, hogy 3 evente egy rakat aramkort ujabbra kell csereln benne. (telefonoknal elfogadotta valt a 3 eves csereperiodus, autoknal vagy epuletautomatizacios rendszereknel ez problemasabb)