Amit írtál, alapvetően jópár igencsak kemény problémához is vezet. Például 20-25 évvel ezelőtt viszonylag könnyen fel tudtunk venni a csapatunkba új kollégákat. Manapság kínlódunk, talán 100-ből ha 1-et, engedményekkel. És van 3 hónapja, hogy beilleszkedjen a munkába. Csak szakmai szempontokat mérlegelünk, már nem foglalkozunk az emberi oldalával (nem engedhetjük meg ezt a luxust). Ezért aztán mindenféle ember van nálunk. Művész, tudós, álmodozó, "Pop sztár", nárcisztikus faszfej, simán csak faszfej és egyebek. Elég sok emberi probléma van a cégnél. 100%-uk jelentéktelen cicaharc. Minden nap meg kell vele küzdeni. Szerintem az ilyen jellegű probléma alapvetően a médiának illetve annak tartalmának köszönhető. A termelő kollégák mind felsőfokú végzettségűek plusz egyéb végzettségekkel. Számukra szerencsére van munka bőven, ezzel sikerül a rendet némileg fenntartani. Le vannak terhelve amennyire csak lehet (így kicsit jobb a fegyelem), de a munkamegbeszélések elég érdekesek szoktak lenni. Viszont vannak nálunk kisegítő kollégák, és a szakipari végzettséggel rendelkező jelöltek közül is alig tudunk valakit felvenni. Néha már repesek az örömtől, ha pl. egy géplakatost sikerül felvenni. Az elektronikai és mechanikai műszerészek munkájának egy részét magunknak kell végezni. Egyszerűen nem találsz olyan szakembert aki jó a szakmájában. A múltkor az egyik villamosmérnök végzettségű kolléga megkérdezte, hogy mi az a dióda. Mondjuk villanyszerelőként dolgozik nálunk, de akkor is. Hogy a fba végezte el az egyetemet? Mostanra sajnos már látszik a kormány törekvése a szakipari oktatást illetően. És nem mondhatom (najó 1 kicsit), hogy ez az elvándorlásnak köszönhető, mert jelentkező akad szépszámmal. Olyan nincs aki meg is felel az alapkövetelményeknek. A legkeményebb napok számomra azok, amikor interjúztatás van. Ez a nyugati (amerikai) "életmód" nagyon el van bszva. Mivel nemzetközi cég vagyunk, ezt a problémát nem csak Magyarországra értem.