2. Nézd, tény, hogy nem látok rá mind a 10 millió lakosnak a helyzetére, de az is tény, hogy itt a kis átlagos nagyvárosban ahol élek, Gyurcsány politikai ámokfutásának végére úgy minden 2.-3. ismerősömnek nélkülöznie kellett (a mi családunknak is), míg mára ilyen embert hirtelen nem is tudnék neked mondani (ellenben olyat bőven, aki azóta elég szépen megcsinálta az életét, mert végre nyílt ennek tér az országban a halandók számára is). Persze az más kérdés, hogy innentől mi lesz. Ha megnézed a többi hozzászólásom a témában, akkor láthatod, hogy épp nekiestem a kormánynak is amiért pillanatnyilag úgy tűnik, hogy meghátrált és nem lép fel kellőképp erélyesen a tarthatatlan nemzetközi folyamatokkal szemben (mert azt ígérték, hogy ezt megteszik és az pedig már nem kell, hogy a választókat érdekelje, hogy ezt mennyire könnyen vagy nehezen tudják épp kivitelezni, csak az eredményeket szolgáltassák ahogyan azt vállalták). De várjuk ki a végét, mert pont azt is ecsetelgettem itt kicsit lejjebb, hogy a lesajnált fizetőeszközünk igen gyanús körülmények közepette épp repeszteni kezdett, úgyhogy ne kiáltsunk farkast amíg nincs tényleg itt.
3. Nem tudják hamarosan kifizetni. Sok téren egyébként sem volt olcsó máshol az élet korábban sem és azt se felejtsd, hogy nyugatabbra "nem divat" a saját tulajdon (valójában szinte megfizethetetlen), így bérleti költségekkel is számolnia kell a legtöbbeknek. Rettegek is most pár ismerősöm sorsa miatt, akik arra felé élnek... Az "egeszsegügy, oktatas, szocialis halo" meg nem elcsépelt dolog, csak annyira komplex tényezők és helyi sajátosságok befolyásolják, hogy szerintem lehetetlen érdemi összehasonlítást végezni velük. A víziókkal meg az a baj, hogy azoknak akkor van helye és ideje, amikor az ember jó dolgában nem tudja mit csináljon. Igen, akkor álmodozzon csak és keresse a módját az álmok megvalósításának, ettől lehet jobb hely a világ. De amikor ránk akar épp szakadni a fél világ baja és mindenki olyan dolgokról álmodozik (klímavédelem és társai), amiknek az árát csak úgy tudjuk előteremteni, ha épp a saját lábunk alól szedjük ki a talajt, arra sajnos az elmebajnál jobb szót nem tudok találni.