Nézd, szerintem ilyen csak azoknál a lélekölő top multicégeknél van, akik a legkiélezettebb versenystratégiákat követik és ennek nyilván része (volt és lesz is) a dolgozók utólsó lehelletének is a kifacsarása a szentséges fillér nemiszervének, a csodás hatékonyságnak az oltárán.
Ezzel szemben egy normális cég ilyesmivel még gondolat szintjén sem próbálkozna, mert nem kockáztatna egy tömeges felmondást (vagy az ezzel való fenyegetettség miatti rendkívül kínos és megalázó meghátrálást a vezetőség részéről). És igen, jogos, hogy egy ilyen normális cégnél nem fogsz tudni többet keresni 3 év munkaviszony után egy szimpla csoportvezetői vagy senior állásban, mint egy miniszter, ellenben azt is megsúgom, hogy ha komolyan veszed a munkádat egy ilyen helyen és nem jössz-mész fél évente 20-25 ezer forintos fizetéskülönbségek miatt örökké szarban hagyva az aktuális céget, akkor viszont ha te kerülsz egyszer szarba, akkor a problémáid megoldásához sem kell általában különféle piaci szolgáltatásokat igénybevenned, hanem házon belül nagyon sok esetben nagyon sok mindent segíteni fognak megoldani.
Vagy van akár a 3. út is, aki merész és szereti ha a folyamatos telefoncsörgéstől a saját hangját sem hallja soha, az vállalkozhat is. Igaz a rengeteg - pont nagyvállalati - visszaélés miatt ebben a szűkös költségvetési helyzetben a KATA kissé elnagyolt és elkapkodott módon feláldozásra került, de az ezt megelőző évtizedben mondhatni igazi adóparadicsomnak számított az ország a legkisebb szereplők számára is.
Mindenki eldöntheti tehát, hogy mik az igényei és ezért milyen árat hajlandó fizetni. A szabad világ erről szól.
Informatika és tudomány
