Látszik, mert értelmesen és kellőképp árnyaltan, de mégis könnyen érthetően fogalmazod meg a mondanivalódat. Nekem az utóbbi sokszor amúgy annak ellenére is nehéz tud lenni, hogy én 9-10 évesen hiteles hatósági mérés szerint a felső 2% környékén lehettem (aztán amióta megjelent az első néhány ősz hajszálam a 20-as éveim végén, azóta persze a stressz közismerten jótékony hatásait nyugtázva nem feltétlenül lepődnék meg azon, ha már agysejtek terén is elindultam volna kicsit a lejtőn :)), szóval tényleg gratula, hogy neked nem csak a gondolkodásod működik magas szinten, hanem a kommunikációs képességeid is jó összhangban játszanak vele.
Ott viszont hibázol, hogy nagyon erős szubjektív élményeket idéz fel benned a téma és az asszociatív gondolkodásodban ennek a gravitációja aránytalan felfogást eredményez szerintem kicsit a téma kapcsán. Tehát értem én, hogy Gödény egy fasz, hogy orvosként _túl nagy magabiztossággal_ osztotta az igét és _az orvosi tekintélye miatt_ sokan feltétel nélkül itták a szavát, ami miatt egész komoly esély van rá, hogy egyesek máskülönben nem kötöttek volna ki nálad élet és halál között lebegve, de attól még a világ problémáira az nem megfelelő megoldás, hogy technikai kényszerítő eszközökkel kötelezünk mindenkit, hogy a hivatalos álláspontot ne kérdőjelezhesse meg, mert az a legdurvább elnyomó diktatúrák védjegye.
A helyes út egyébként szerintem az lett volna Gödény kapcsán, ha az orvos társadalom akkor kezdésnek egy emberként felszólalva a közös nevező megtalálása érdekében beismeri nyilvánosan is, hogy a kapkodva kifejlesztett oltásoknak bizony vannak kockázatai és előfordulhatnak súlyosabb mellékhatásai egyeseknél és teljesen megértik, ha ez aggodalmat kelt sokakban, de a vírusnak ennél 10x veszélyesebb tünetei lehetnek és azok 10x gyakrabban jelentkezhetnek, így még mindig jobban megéri az oltás kockázatait vállalni, mint sem a vírusét. És akkor mindezek után, ők az orvosok, akik szakmailag egy síkon mozognak Gödénnyel, közös dimenzióban léteznek vele, mások számára is láthatóan meg tudják őt érinteni, elmondhatták volna, hogy ezt az embertársukat elragadták a szélsőségek és bár matematikailag az sem teljesen kizárt még, hogy a végén neki lesz igaza esetleg, de azért erre nem sokat tennének fel, úgyhogy mindezek alapján tessék végiggondolni az egészet. (Itt ugye az a trükk, amit illik tudni és ami miatt ez sikeres lehetett volna, hogy Gödény el akarja helyettünk dönteni, hogy mit tegyünk, míg a felszólaló orvostömeg választási lehetőséget kínált volna számunkra, nem akarja helyettünk eldönteni mit tegyünk. Máris ők lesznek a szimpatikusabbak és mit mondtak amúgy? Hogy inkább az oltás.)
Tehát szerintem a felelősség és a probléma gyors elhárításának eszközei mindig annak a közösségnek a kezében vannak, akik közül kikerülnek a bizonytalan nézeteket veszélyes magabiztossággal terjesztő egyének. Ők azok, akik 1-1 témában természetes könnyedséggel hitelesek tudnak lenni, hiszen a témát több oldalról is körbe tudják mutatni, aminél nincs nagyobb meggyőzőerő. Míg egy tényellenőr olyan, mint az iskolában a rögtönítélő sunyi árulkodós gyerek, akit 1-1 szimpla szó vagy mozdulat képes volt triggerelni, hogy olyankért beköpködjön a tanároknál egy csomó mindenkit, amiket valójában el sem követtek, csak ő mindig és rendszeresen egyből rosszra gondolt (mert amúgy ugye aki...).
Összegezve fontos kiemelni, hogy mindig a pozitív visszacsatolás vezet előre és sosem az elfojtás (az csakis szélsőséges esetekben és egyéni szinten, egyedi gondos elbírálás szerint lehet egy utolsó eszköz, lásd büntetőjog). Avagy kollektív szinten sosem büntetni kell a rosszabbakat (mert hol is húzod meg a határt úgy, hogy az minden esetben igazságos legyen???), hanem jutalmazni a jobbakat és nem befogni kell a hülyék száját (cenzúra), hanem több értelemmel túlkiabálni őket (konstruktív vita). Lehet persze, hogy ez fárasztóbb, de működési elvéből adódóan mindig hozzátesz a társadalmi értékekhez és nem pedig tankhadoszlop módjára eltapos mindent válogatás nélkül, ami véletlenül az útjába kerül.