"A bűn az emberi természet része, nem igazán látom hogy ez meg fog változni akár a következő évszázadokban."
Sosem értem amúgy mi értelme relatív fogalmak mentén megpróbálni abszolút igazságokat felállítani. Mert ugye bűn az, amit egy társadalom annak ítél meg. Lásd mifelénk ha levágok egy tehenet akkor hentes / vágóhídi munkás vagyok akit ezért hálásan megfizetnek, de Indiában ha ezt megteszem akkor utolsó szentségtörő féreg és örüljek, ha ezért ott helyben nem lincselnek meg.
"Akik megszegik a BTK-t/PTK-t azzal szemben fel lehet lépni, erre hozta létre a társalom a rendőrség intézményét."
BTK esetén így ahogy mondod, sőt a rendőrség sem kell kezdésnek. Tettenérés esetén állampolgári intézkedés kezdeményezhető a bűnelkövetés megszakítása, eljárás alá vonásból való kibúvás megakadályozása, illetve hatóság részére történő előállítás érdekében is (ezek ugye a közismert jogos védelmi helyzeten már némileg túlmutató szituációkat is érintenek). Szükség esetén alkalmazható kényszerítő erő is feltartóztatás céljából a hatóság kiérkezéséig, persze fokozott bizonyítási kényszer van, így jó ha nagyon egyértelmű a helyzet, különben az állampogár maga is belesodródhat valamilyen büntetendő cselekmény elkövetésébe ha az intézkedése megalapozatlan vagy a helyzetben elvárható mérték szerint nem kellőképp arányos. PTK viszont már cifrább. Az már mondhatni igen alkalmas táptalaja a joggal való visszaélések gusztustalan gyakorlatainak. Pl. egyértelmű bizonyítékot sikerül szerezni egy megtűrhetetlen bűn elkövetője ellen, mondjuk akár egy tömeggyilkost sikerül ezzel élete végéig rács mögé juttatni, de ő mégis perelhet aztán kártérítésért, mondván jogtalanul készült róla pl. egy felvétel ami lebuktatta. Gyalázat, hogy az ilyen és ehhez hasonló morális pusztulatok logikája az úgynevezett jogállamiság alapelveivel pl. nagyon is összhangban van. Sőt, ami nagyobb gond, hogy amikor az elkövető valamilyen eljárástechnikai vagy jogtechnikai okból mégis szabadlábon maradhat, akkor utána felléphet jogi úton az ellen, aki a társadalomból őt kirekeszteni, megbélyegezni igyekszik - gondolok itt olyan esetre, amikor maga az elkövetés ténye vitán kívüli és valamilyen idióta mellékes okból ússza meg mégis a büntetést / túl jó az ügyvédje / befújnak egy kis WD-40-t a bíró ingujjába. És akkor ehhez jön még az elmúlt évtizedeknek az a rémisztő jelensége, hogy az előítéleteket válogatás nélkül ki akarjuk szorítani, holott ez is olyan, mint bármi más az életben: van egészséges és van szélsőséges, káros mértéke. Tehát a bőre színe vagy a testsúlya miatt pl. senkit sem tekintünk jobbnak vagy rosszabbnak a másiknál, de az lenne a normális, hogy egyetlen eszkimó se sértődjön meg ha a strandon jegyvásárláskor felhívják a figyelmét az UV sugárzásra, ahogyan egyetlen afrikai se, ha rászólnak a beléptetésnél egy szénbányában, hogy vegyen fel fényvisszaverő mellényt (ahogyan valószínűleg a világosabb bőrszínűektől is megkövetelik ugyanezt, de az afrikaiak esetleg félreértik, mert örökké "érzékenyítve" vannak manapság - elgondolkodtató amúgy ez a kifejezés ebben a kontextusban, ugye? ;)). És visszatérve, ugyanígy ne legyen már az bűn, ha a biztonsági őr egy áruházban odamegy valakihez aki gyanúsan a zsebeiben nyúlkál, mert 100-ból 1 esetben hátha nem bolti tolvajról van szó, hanem kényszerbetegről... De mégis manapság ilyen elrugaszkodott és aránytalan elvekhez igazítjuk egyre inkább a társadalmi elvárásainkat.
"Ami gondolom a te általad preferált valami konzervatív értékrend, amit nem tudsz levezetni egyetlen univerzális elvből sem. Szemben a liberális megközelítéssel, ahol csak annyit mondok hogy mindenki kapja meg a maximális szabadságát abban hogy is él (nyilván úgy hogy a többiek hasonló joga is megmaradjon, az egyén szabadsága ott ér véget ahol valaki másé elkezdődik)"
Nem is tudom minek nevezném, talán inkább természetvezérelt. Konzervatívnak annyiban konzervatív, hogy ami jól működik továbbra is a megszokott módon, azt semmiképp se piszkáljuk. Ahol viszont gond van, arra ne fárasztó és passzív-agresszív ideológiákat gyártsunk, hanem engedjük, hogy a legsokoldalúbb, legstabilabb megoldások megszülethessenek a legkisebb ellenállás és a természetes alkalmazkodás elvén. A liberális megközelítés egyébként elsőre mindig nagyon vonzó, de pontosan ott van benne az aljas csapda, amit említettél: "az egyén szabadsága ott ér véget ahol valaki másé elkezdődik". Hiszen innentől mindig jöhet "a valaki más", akinek a szabadsága kezdetét te már a levegővételeddel is sérted... Szokták ugye azt is mondani, hogy az "egyenlők és még egyenlőbbek" rendszere. Nincsenek egészséges arányok (feltétel nélküli egyensúly mentén skálázott, a mindenkori állapotokhoz rugalmasan illeszthető viszonyrendszerek) lefektetve és bebetonozva, hanem a rendszeren belüli viszonyokat mindig az aktuálisan lendületben lévő, arra jellemzően előtte sunyi csendben szert tett elemek képesek felborítani, akár a társadalom alapvető értékeit sem kímélve. Mondhatni egy olyan természetellenes szabályrendszert hordoz magában, hogy mindig annak van elsőbbsége egy kereszteződésben, aki később mozdul meg. (Szerencsére tüzet tűzzel olts elvén ezt már sikerrel alkalmazza is a társadalom egyre szélesebb rétege, hogy a megközelítés katasztrófális visszásságaira minél nagyobb feltűnéssel rámutasson még mielőtt az túl sok elemi értékünket zúzná végül porrá)