Én azt értem, hogy sokaknak egy bizonyos szintig tetszik a liberalizmus és azon túl úgy vélik, az már kifordítása az eredeti eszméknek. A magyar reformkori ideák és lépések elsőre szimpatikusnak tűnhetnek, főleg liberális tálalásban (vagyis hamisított, eleve manipulált történelemszemlélettel), de szélesebbkörű tudással, rálátással felismerhető, hogy már erős eltévelyedés volt az a korszellem is, aminek negatív eredményei később mutatkoztak, illetve azon ideákból egyenesen következik a mai torz, beteg világ.
A liberális szemlélet ugye eleve megakadályozza, hogy akár csak megpróbáljunk objektíven vizsgálni olyan kérdésköröket, mint rasszizmus/fajelmélet, társadalmi hierarchia (arisztokrácia), abszolút erkölcs, abszolút esztétikum, bármiféle abszolútum stb.
Az antiliberalizmus elleni démonizálásokkal próbál a liberalizmus megállni a tények talaján, de ezzel még több ellentmondást kreál. Így a liberális ember struccpolitikába menekül - mást nem tehet. Illetve tehet: felismerve és beismerve! a valóságot antiliberális lesz.