Egyrészt ilyen film nem lehet 50 millió. Ez nem úgy működik, hogy az ember talál egy adatot és elhiszi. Másrészt ha annyi is volt (legyen), akkor sem volt benne reklám. És nem létezik olyan, hogy nullszaldó. Nullszaldó akkor van, ha 50 millióból elkészítik (független stúdió ilyesmit nem csinálna, de előre felmérik a piacot és tudni fogják, hogy mennyi bevételre számíthatnak a fix vevőktől, és annyi pénzből készítik el, hogy bőven legyen profit), és utána 50 millió dollárért eladják a piacon.
Szerintem ez elég egyenes. A gyártó nem fog semmit reklámra költeni. Ők leszedik az almát és eladják a nagykerbe vagy a kiskerbe profittal. A nagyker vagy a kisker pedig odaadja nekünk, hogy neki is legyen profitja. Költöttek a filmre. Eladták többért a filmet. A reklámra már a vevő, a forgalmazó költ. És a mozis bevétel is a vevőé, azaz a forgalmazóé - kivéve persze, ha olyan a szerződés, hogy abból is részesedik a gyártó. (A forgalmazó számára pedig ez olyan, mintha csinált volna egy filmet, csak éppen például Amerikában nem kell a teljes költségvetést kifizetnie érte, elég a töredéket, hogy aztán némi reklámköltéssel profitot termeljenek.)
(Ez tipikusan az az eset, amikor az ember visszafele is gondolkodhat, hiszen pont ennél az üzleti modellnél az, hogy valaki elkészíti a folytatást, azt jelenti, hogy neki megérte megcsinálni a filmet. Mert, ha nem érné meg, akkor nem készítene folytatást. Ergó több bevétele folyt be az eladásokból. Ergó, az eladásokból befolyt bevétel magasabb volt, mint a gyártási költség. És tudják azt is, hogy a folytatást is el fogják tudni adni.)
Informatika és tudomány
