Én csupán leírtam azt a tényt, hogy az USA akkor amikor a II: VH után az egyetlen esély mutatkozott pozíciójából, a Szovjetunió széthullásából fakadóan, akkor sem tudta ezt a reformot megvalósítani. Ez tény, ha úgy tetszik evidencia. Pont.
Nem kívánok azon agyalogni részleteiben, hogy mi lett volna ha, meg az egyéb hasonló téveszméiddel.
Minden esetre leszűrhető, hogy az USA kormányzata marhára nem tekintette akkor azt elsődleges prioritánsnak, hogy felkészüljön arra az időre, amikor már mint a liberális demokráciák zászlóvivője nem lesz már hegemón szuperhatalom, tehát igencsak rá lesz szorulva pl mint most ugye az Orosz-Ukrán konfliktus kapcsán a nemzetközi közösség aktívabb, az agresszort elítélő, és általánosan szankcionáló, ellene fellépő támogatására.
Nemzetiségi kédések
Látom ésszerű választ nem sikerült immár az idézett wikis ismeretek birtokában sem kipréselned magadből. De hogy mi is volt a konfliktushoz kapcsolódóan az 1999 jan-márciusa között lezajlott Rambouillet-i tárgyalás és mi nem, arra azért még kitérnék egy wikis idézettel.
"In commentary released to the press, former United States Secretary of State Henry Kissinger declared that:
The Rambouillet text, which called on Serbia to admit NATO troops throughout Yugoslavia, was a provocation, an excuse to start bombing. Rambouillet is not a document that an angelic Serb could have accepted. It was a terrible diplomatic document that should never have been presented in that form.[11]
— Henry Kissinger, The Daily Telegraph, 28 June 1999
The historian Christopher Clark supports this view, asserting that the terms of the 1914 Austro-Hungarian ultimatum to Serbia appear lenient compared to the NATO demands.[12]
A former hand on the State Department's Yugoslavia desk, George Kenney, reported in May 1999 that a senior State Department official had briefed journalists off the record that "[we] deliberately set the bar higher than the Serbs could accept".[13]
For the Serbs, signing the Rambouillet agreement would actually have been signing away all Serbian sovereignty over Kosovo. It was not even a "take it or leave it" proposition, as Secretary of State Albright emphasized back in February 1999; rather, it was "sign it or get bombed." There were, in fact, no negotiations at all, and no sovereign, independent state would have signed the Rambouillet agreement.[14]"
Tehát anno a tárgyalási alap a szerbek felé, olyan volt mint az orosz-ukrán háború előtt Ukrajna számára az oroszok által adott ultimátum.
Azt hogy utólag ezt úgy próbálják, ahogy a háború előtt az oroszok is, beállítani, hogy ez annak bizonyítéka volt, hogy a nyugat mindent megtett a konfliktus tárgyalásos rendezése érdekében, az nevetséges lenne, ha nem épp emberek százezreinek életéről lenne szó.
Minden estre köszönöm, hogy ennyire ragaszkodtál ahhoz, hogy a koszovói konfliktust kitárgyaljuk, hiszen ez volt az a töréspont, amikor még a nyugat érdekeit és kéréseit a lehető legmesszemenőbbig kiszolgáló Jelcin számára is világossá vált, hogy a nyugat valójában nem hajlandó semmilyen szinten figyelembe venni az orosz érdekeket és ezért még abban az évben pályára helyezte Putyint, aki így mintegy Koszovó, a nyugat ott mutatott politikájának a reakciója, gyak gyermeke!