Bizonyára a helyzet azért összetettebb, sokrétűbb, illetve az USA fejlesztései is szerteágazók voltak. Ennyiben igazat adok. De lássuk azt, hogy azért ez a nukleáris hadviseléshez kapcsolódó nagy magasságú/sebességű profilra optimalizálás nem alaptalan és az oroszoknál is ugyanígy megjelent (lásd Mig-21PF "Békegalamb" 2 rakéta + fedélzeti gépágyú nélkül, de talán a legjobb nagymagasságú repülőképességgel).
Önellentmondás a részedről, mert ha a rakétafegyverzet indítási karakterisztikája eleve olyan volt, amely elsősorban a nem manőverező nagysebességű/magasságú, nagyméretű légi célok, gyak stratégiai bombázók elfogását tette lehetővé, akkor mégis csak volt az ilyen profilú gépekre optimalizálás. Másrészt a nagytúlterhelésű manőver képességet nem kizárólagosan a közeli légiharc (dog-fight) tette szükségessé, sőt talán kimondható, hogy nem elsősorban, hanem a légvédelmi rakéták elleni manőverek is. Így a magas G túlterhelés képességével kapcsolatos felvetésed önmagában nem bizonyító erejű.
Nem azt mondtam, hogy kizárólag nukleáris hadviselésre készültek, hanem hogy arra optimalizálták. Érted a különbséget, vagy igényled a további magyarázatot?
Nem tudom, nem voltam ott az F/B-111 tervezésekor, de helyes a sejtésem, hogy te sem?
F-35 bevetésével kapcsolatban az a probléma, hogy egy olyan jellegű háborúban, ahol legalább egy egységnyi (wing) erő folyamatos harci alkalmazására került volna sor, nem történt. Vagyis a gép logisztikai támogatásának, harci sérülésekkel, egyéb problémákkal kapcsolatos szempontjai, hadrafoghatósági szintje, veszteségei pótlásának problematikája, egyáltalán alkalmazhatósága, nem került letesztelésre, feltárásra.
Szu-57-ről egyetértek én is ennek fényében írtam, amit írtam.
Informatika és tudomány
