Nézzük a mélyebb történelmi összefüggéseket. A vesztfáliai-békéig 1648-ig, a 30-éves háború végéig az európai konfliktusok elsősorban a vallások dimenziójában mozogtak. Az európai hatalmak aztán a vesztfáliai-békerendszer egyfajta hatására, hosszútávon egyfajta vallási türelmet is kezdtek hirdetni, hiszen a vallás belügyként való kezelésével kifogták a hatalmak vitrolájából a szelet, hiszen a vallási, felekezeti attrocitások indokát nem tudták háborús okként, casus belli-ként használni azután. Ezzel beköszöntött a világbéke, ja nem. Mert megindult az egyház és az állam szétválasztása, a szekularizáció, illetve az a folyamat, amely végén a nemzetek/nemzetállamok kialakultak és aztán azok nemzetközi színtéren történő elsődleges szereplőként léphettek fel. Nem melleslegleg a nemzeti szuverenitási forradalmak és szabadságharcok, és az, hogy most már a politikai erő a nemzetet és nem a vallást használta fel a aháború indokaként.
Namost ilyen fajta nemzetközi egyezmény ti. veszfáliai-béke a világ más táján nem igazán volt és így az ottani konfliktusok továbbra is vallási és nem pedig nemzeti alapon kerülnek deklarálásra elsősorban.
Sajnálatos módon a zsidóság szekularizációja csak részlegesen zajlott le, így ők vallási és Izrael állam létrejöttétől elsősorban nemzeti indokokkal is konfliktusok kereszttüzében találják magukat. Pech. Ha a zsidóság végre alternatív módon definiálná magát, vagy vallásként, vagy modern nemzetként, akkor a konfliktusok jelentős része megszűnne. Pl egy modern, nem vallási definiált izrael állam a palesztin nép számára is hazát jelenthetne.
A konkrét esetre rátérve az az érdekes, hogy itt megint egy sztenderd baloldali/liberális támadást látunk az egyre inkább jobbra tolódó Muskkal szemben.
A támadás azonban azért eleve félrecsúszik, mert miközben a Holokauszt olyan örökérvényű toposz, jelkép amely mentén bármikor támadható a jobboldal, azonban ennek elővéte jelenleg a gázai konfliktus idején és főleg, hogy a baloldal egyre inkább a palesztinok mellé áll, totálisan félreütemezett.