Ez nem egy elképzelt jövő, hanem a realitás, már jóideje.
A 3.24% GDP-t kitevő agráriumunk túlnyomó része egyébként szántó és nagybirtok, iszonyatosan tőkeigényes, de valójában kevés embert foglalkoztat.
Ehhez ha esik-nem esik, az mindig úgy van beállítva, mintha az egész ország sorsa múlna rajta, pedig igazából egy nagyon szűk kör zsebéről van szó.
Ez a közgazdasági szemlélet már más mezőgazdasági ágazatokban is felütötte a fejét. Kevés öreg van még, aki valóban a föld szeretete miatt gazdálkodik, de azért ha ebbe kicsit jobban belegondolunk, nem is elvárható. Annyi eszük meg nekik is volt, hogy a gyerekeik inkább tanuljanak, és ne ezt vigyék tovább.
A mezőgazdasági termékek valódi árát senki nem akarja megfizetni, főleg hogyha ott az olcsó import árucikk.
Ezért ehetjünk a pálmaolajjal meg aromával telenyomott, növényi vagy állati hozzávalót minimális mértékben tartalmazó vegyipari hulladékot.