Hát azért ez nem ilyen egyszerű, hogy akkor özvegy kisnyugdíjas Manyikának most azonnal jó-e, vagy rossz, ha X vállalatot nem az AEG, hanem vitéz Márriásshy Gedeon veszi át és viszi tovább az országosan világhírű Hajdú márkanevet.
Ha az AEG ugyanakkor csak azért venné meg, hogy a céget bezárja, az 1000 dolgozót elzavarja, dolgozzanak a helyi Tecsóban tovább, a gyártósort átvigye Szlovákiába, ahol centrlizálja a K-európai termelését, akkor szerintem nem nagy ész, és minimális nemzeti elkötelezettség kell ahhoz, hogy belássuk, hogy ez Mo.-nak nem jó. Márpedig az un. rendszerváltást követően ilyen elkótyavetyélések tömegesen történtek.
Tekintve, hogy ez a reaálgazdasági kapacitás a rendszerváltást követő 20 évben semmivé foszlott a fenti gyakorlatnak köszönhetően, először újra fel kell élpíten Mo termelési kapacitását, előbb bizony bármennyire alantas is, de összeszerelő üzemekkel, aztán, ha jók vagyunk szépen a K+F becsalogatásával lehet folytatani, ami sajnos legalább annyi időbe tellik, mint amennyi ideig rombolták a magyar gazdaságot.
Ez van, Kína és a kistigrisek is évtizedeket tengődtek, amíg végre meg lett az eredmény. Talán el kéne felejteni azokat az álmokat, hogy a választáson egy jól behúzott X-szel gyak azon nyomban Ausztria szintre húzzuk fel a kereseteket, miközben majd jókat röhögünk a börtönbe vetett korábban kegyelt pénzemberek sorsán.
Pontosan az a lényeg, amit írsz: "A legtöbb ország megtudja oldani, hogy az EU-s pénzeket a saját vállalataiknak juttassák javarészt. Jogállamisági keretek közt."
Így van, a gond viszont ugye pont az, hogy viszont tőlük eltérően mi nem az Ő saját embereiknek/vállalataiknak juttatjuk a pénzeket, tehát nincs itt ellentmondás. ;)
Érdemes megfigyelni az elvileg jobboldali (nyilván inkább szélsőjobboldali a ménsztrím média szerint) olasz Meloni hatalomra jutása körüli kommunikációt, amikor is Ursula kijelentette, hogy ha nem áll be a sorba megvannak Brüsszel eszközei, amiket már M.o és Lenygelország esetében is alkalmaz (sic).
Nade azt látjuk, hogy Meloni és Ursula szinte a legjobb barátnők, talán még közös hímzőkörbe is járnak. Mi lehet az oka ennek a látszólagos pálfordulásnak?
Először is lássuk azt, hogy az olasz államadósság nagyjából az EU ezüstérmese a GDP 135%-ával, amit csak némileg árnyal, hogy az államadósság lakossági nagysága a magyaréhoz hasonlóan magas (25% körüli). De nálunk ugye 75%/GDP körüli az államadósság arány.
Aztán a kormányzáshoz bevett olasz szokás szerint erős politikailag koalíciós együttműködést kell megvalósítani.
Összességében az olasz kormány mozgástere minimális, nem is nagyon akaszkodik össze emellett Brüsszellel. Másrészt ami még fontosabb azért az olasz nagytőkés rétegnek marhára nem kell olyan szabadságharcokat megvívnia, mint a kárpátmedencei magyar nemzeti újgazdagéknak. Nem kell attól félni, hogy az államcsődö közeli állapotot brüsszel addig csavarja, hogy az esetleg bajba jutó híres olasz vállalatokat pl a termékei minőségéről méltán híres Fiat-ot átjátsza valakinek és a felszámolt gyár helyét sóval hintse be, ahogy az amúgy K-európában szokás (lásd pl Ikarus, Videoton, Orion, Ganz teljes vertikuma, Fég, cukor és édességgyárak, mezőgazdasági gépgyárak stb. stb. stb.).
Szal az lenne a csoda, ha a retorikájában amúgy roppant harcias menyecskének pörölnie kéne Brüsszelllel.