Ez egy nagyon jó példa arra, hogy az életet nem a neten kell élni.
Valahogy nem tudom sajnál az illetőt, akinek eltűnt az élete a netről. És a sajnálkozókat sem, akik nem követhetik nyomon más életét, mert a sajátjukkal inkább nem akarnak foglalkozni.
A történelmet mindig is a győztesek írták és írják. Azon kár sírni, hogy mi marad meg a neten és mi nem. Pár év, néhány évtized, de a következő generációnak már úgysem fog számítani, mert nem fognak rá emlékezni.