A #434, #390, #381 hozzászólásokban már eleget méltattam a mester mûveit. Azóta még megnéztem a Pom Poko-t is, és ez is rendkívül szép volt, de meg kell hagyni a Miyazaki filmekhez kell némi türelem is, mert majd mindegyik 2 órás.
Az alábbi írás SPOILER-eket tartalmazhat, elolvasása csak saját felelõségre javallott, ugyanis csökkentheti a film hatására kialakuló eufórikus érzést.
------------
A Pom Poko (Heisei Tanuki Gassen Ponpoko) arról szól, hogy van egy falka mosómedve (tanuki), akik a japán urbanizáció áldozataivá válnak (ez valós alapokon nyugszik, lásd itt). Miután lakóhelyük komoly veszélybe kerül felveszik a harcot az emberekkel. Két csoportra szakadnak, az egyik a békésebb megoldást támogatja -- ez az emberek elriasztása volna --, míg a másik csoport az emberek kiirtását tûzi ki célul. Némi engedményképpen néhányat õk is meghagynának, hogy ne tûnjenek el az emberek jóvoltából létezõ finomságok, pl. McDonald's hamburgerek :). A mosómedvék azonban nem együgyû kis szórmókokként vannak ábrázolva, hanem alakváltó lények, akik bármilyen formát -- akár emberit is -- fel tudnak venni. Ebben a megközelítésben éppen hogy magasabb rendûnek látszanak az embereknél, de emellett megõrizték sajátos bájukat, humorukat, életvidámségukat is. A történetben éppúgy megtalálható a humor, mint a dráma, sõt helyi tragédiáknak is szemtanúivá válunk, amikor emberek és mosómedvék halnak meg a harcban. A történet befejezését nem írnám le, csak annyit, hogy a harc nem végzõdik gyõzelemmel, de nem bizonyul teljesen hiábavalónak sem, tehát szerencsére nem kapunk egy gusztustalan nagy heppiendet, de nem is leszünk teljesen magunkbazuhanva a depressziótól a film végén.
Ez a fajta egyensúly szintén visszatérõ motívum Miyazaki-nál, amit úgy is felfoghatunk, mint annak az alapvetõ ténynek a megfogalmazását, hogy az életben mindennek ára van, és hogy meg küzdeni kell mindenért, de a küzdelem közben elkerülhetetlenül veszteségeket fogunk elszenvedni. Ezért is tartom jó nevelõ hatásúaknak ezeket a filmeket, ezért találnám jónak, ha a sok csodaszép, 3D animált, amerikai cukormázas filmek helyett/mellett ilyeneket is látnának a mai gyerekek. Szerintem a film 10 éves kortól már megnézhetõ, csakúgy mint a Chihiro Szellemországban (Spirited Away - aka Sen to Chihiro no Kamikakushi) és a Vadon Hercegnõje (Princess Mononoke - aka Mononoke Hime).
Miyazaki tehát újra mesél, és újra csak elgondolkodtat. Minden egyes filmjébõl árad az emberség, a humanizmus, az igazság és az élet tisztelete, és ezzel mindig sikerül megmozdítani valamit az ember lelkében.