A macskák ugyanúgy szocializálódnak, mint a többi háziállat, és... a gyerekek.
Azaz, amilyen példát mutatnak, és amilyen viselkedést várnak el tőle a családjában, olyanná válnak.
Az én családomnak sosem volt "szemétláda" macskája, aki például kaját lopott volna, szétszedte volna a cipőket, megkarmolta volna a csupasz bőrfelületeinket (elvaduló harci játékon kívül), vagy mondjuk direktbe felébresztett volna minket hajnalban.
Sokkal több figyelmet követelnek meg, mint a kutyák, cserébe nem szolgák (még akkor is megőrzik a büszkeségüket, ha úgy tűnhet, hogy behódoltak), hálásak, minden rezdülésedre, hangulatváltozásodra odafigyelnek, érzékenyek rád.
A kutyáknál sokkal kevesebb "érzelem" kifejezésére képes az "arcuk", de még így is tudnak viccesek lenni - s ez azért művészet egy olyan ragadozóból lett háziállattól, ami (hihetetlennek tűnő módon) a Föld minden területét meghódította.
Röviden: le kell szoktatni a macskát a karmolásról :)