Oké, szakadjunk el egy kicsit ettõl az egy konkrét játéktól, én kb azt sem tudom, mirõl van szó... :P
"Én éppen olyan RPG-t tudnék nehezen mondani, mely kevesebbet nyújtott volna."
Szerintem pont az van, hogy a nagy klasszikusok sem nyújtanak ennél sokkal többet, van az alapsztori, aminek a történéseibe annyi beleszólásod van, hogy csinálod-e vagy nem, meg vannak a mellékküldetések, amik szintén max kihagyhatóak. Következmények általában nincsenek, a "hozz három hódfarkat a vadásznak" küldetés után nyugodtan megcsinálhatod az "öld meg a papot" küldetést, nem vagy sem jó, sem gonosz, és a világ nem reagál a dolgaidra.
Baldur's Gate az egyik legjobb példa, vagy jófiúként, lawful good mentalitással viszonyulsz a világhoz, vagy a játék kinyír a picsába záros határidõn belül. Ha lawful good karaktert akarsz szerepjátszani, akkor persze nincs probléma... :P
Persze nem azt mondom, hogy a Baldur's Gate szar lenne, hanem hogy nagyon nem szerepjáték, hanem egy karakterfejlõdõs kaland.
(Oké, persze, elsõ nagy játékuk, és azóta már rengeteget fejlõdtek ezen a téren.)
Egy Fallout2-ben ezzel szemben egy halom küldetésnek van jó és gonosz megoldása is, sõt, felkészültek a készítõk a nem hagyományos befejezésekre is (pl ha kinyírod a megbízót). Aztán ezek a tettek kihatással vannak késõbb az NPC-kkel való viszonyra is, meg a végkimenetelére is a játéknak...
És ezt a Fallout2 féle szabadság érzést nem túl sok játék adja vissza...
Meg mondjuk az is kérdés, hogy mit tekintünk "régi klasszikus"-nak, részemrõl ami 2000 után jött ki, az már "új". :P