Nem is tudtam, hogy a Johnny Mnemonicból volt játék. Viszont a Phantasmagoria szerintem nem volt reménytelen (semmi idõzített gombnyomás vagy ilyesmi nincs benne, inkább a párbeszédek automata mivolta zavaró - bemész egy helyszínre, és lezavarják nélküled - a puzzle-öket nyilván nem), ha a legtöbb rajzolt kalandjáték mellett el is bújhat.
Viszont ha már Sierra, akkor Gabriel Knight nagyon is korrekt volt maga idejében audiovizuálisan, és a sztori is rendben volt. A második rész sem rossz - bár azt nem játszottam végig, de majd nekifutok újra -, hiába FMV, attól még teljesen normális kalandjáték. És az másokra is igaz, nem minden élõszereplõs darab volt játékmenetileg is egyértelmûen lebutítva.
A színészi játék szerintem a késõbbi Wing Commanderekben volt meglepõen jó a megszokotthoz képest, és ott a kalandjátékos feelinget adó átvezetõk inkább pluszt adtak hozzá.
A Fahrenheitet speciel nagyon szeretem, de más stílusként tekintek rá, mert gondolkodást szinte alig igényel - nem csupán a point'n'cklick klasszikusokhoz képest, de Nomad Soulhoz mérten sem. De egy-két kivételtõl eltekintve nem nagyon másolják. Egyébként pedig már a - szintén nem FMV - Dragon's Lair is az interaktív filmes vonulatot erõltette, ahhoz képest a Fahrenheit hardcore kalandjáték.