Ha belegondolsz, hogy azért az ûrcsaták jelentõs része bolygóközeli (mivel hipertérben nem csatázhatnak, tahát kapásból a bolygó mellé képes ugrani bárki), akkor iszonyatos hátrány, ha az ellenfél gépei egyszerûen bemerülnek a légkörbe, a te gépeid meg nem tudnak.
Belemerülni a légkörbe csak úgy tudnak, ha elhagyják az orbitális pályát. Tehát gyakorlatilag kivonják magukat a küzdelembõl, és ha újra bele akarják vetni magukat, megfelelõ pillanatban kell visszakapaszkodniuk oda - a bolygó forgásától függõen ez akár napokat is jelenthet. Nem látom át, milyen elõnye van ennek, azon kívûl, hogy el tud menekülni.
Tévedés, 4 aránylag kis méretû elõre-hátra hajtómûve van. A kormányhajómû (ha jól tévedek, amire te gondolsz, az a 4 hajtómû "kiegészítése", hogy ne csak elõre-hátra menetben üzemeljen, hanem +1 oldal és +1 függõleges irányba is), szóval ez a kis hajtómû kis kiegészítése :)
Azok a viszonylag kis hajtómûvek azért elég méretesek, külnösen ha azt nézzük, hogy a többi vadászon semmiféle kormányhajtómûvet nem látni. :)
Az biztos, hogy az amcsi Tomcat-ek ikerhajtómûvesek voltak, és elég nagy méretûek, míg az orosz gépek egy hajtómûvel és kisebb mérettel sikeresen vették fel vele a versenyt (bár teljesítményben nem voltak 2x erõsebbek, mint egy a tomcat-rõl)
Látom kezded átlátni a problémát, noha én csak a hajtómûteljesítményrõl elmélkedtem, innen már csak egy lépés a teljesítmény/tömeg arány. Hiába nagyobb a teljesímény, ha a tömeg arányosan több, akkor semmit sem nyersz vele (sõt, a nagyobb tehetettlenség miatt még inkább csak vesztesz vele a manõverezõképesség terén).
Amúgy az F-14-nek meglehetõsen rossz volt a teljesítmény/tömeg aránya, hiába két volt hajtómûve, ha egy drabális sárkányszerkezetett kellett felemelnie. A MiG-23 teljesítményadatai messze lekörözték...