Azért hoztam fel a programozó szakot, mert azt én is ismerem annyira, hogy tudjam, oda biztos tudás kell. Számomra vannak amolyan "áltudományok", mint például a szichológia, filozófia. Ha valaki ilyen diplomákkal rendelkezik, akkor is el tudja játszani a szerepét. Na a programozás nem ilyen, ott tényleg tudni kell, bár a mai egyre fejlettebb programozási nyelvek és környezetek megjelenésével ez egyre kevésbé igaz, de errõl olvashatsz a programozói fórumokon is.
Nagyon jól tudom hogyan tevõdnek össze a pontok egy felvételi jelentkezéskor, hiszen mint mondtam tavaly felvételiztem én is. Egy 240 pontos felvételizõ az ketteseket jelent. Márpedig egy matek kettessel átrugdosott emberkébõl sosem lesz programozó, még ha diplomája van akkor sem és ezeket az embereket nem kellene állami pénzen hédereztetni a fõiskolákon. Egyébként pedig zárójelben megjegyeztem, hogy ez ugyan úgy érvényes az összes többi szakra is, ahova ilyen alacsony ponthatárral be lehetett jutni. Ezeket a pénzeket inkább az általad is emlegetett jogász képzésre (is) lehetne/kellene átcsoportosítani. A programozók pedig lehet, hogy könnyen el tudnak helyezkedni, de a programozó diplomával rendelkezõk egy része már koránt sem tud elhelyezkedni. Magam is ismerek a környezetemben két segghülye programozó diplomást, akik közül az egyik 6 év alatt bukdácsolta végig a 3 éves képzést és egy egész évig nem talált állást (köszönhetõen a szakmailag tényleg felkészült állás interjúknak).
Nem a programozókat pécéztem ki, hanem rajtuk keresztül világítottam rá a teljes oktatási támogatás hibáira. Nagyon is támogatni kell(ene) a felsõ oktatást, de csak és kizárólag azokat, akik tehetségesek.