A találkozó után hihetetlen ünneplés kezdõdött az öltözõben, melynek során határtalan volt a boldogság. Folyt a pezsgõ, zengett az ének, és egymás nyakában táncolt mindenki. Az ünneplõk közül csak nehezen lehetett kiszakítani egy-egy mondatra valakit.
A mai este során így a három fõszereplõ, a három gólszerzõ nyilatkozatát közöljük, de a következõ órákban természetesen a csapat többi tagja is következik.
Gera Zoltán: Amikor a meccs elõtt hallottam, hogy átvitték a kupát a Puskás Ferenc stadionba kifejezetten örültem. Tudtam, hogy ez nagyon nyomasztó lesz az újpestiek számára. A meccs alatt nem is foglalkoztunk a másik találkozóval, csak amikor felrobbant a lelátó , akkor tudatosult bennünk, hogy vezet az MTK. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult a sikerhez, így a társaimon és a jelenlegi stábon kívül Garami Józsi bácsiéknak is, akiknek a munkája szintén benne van ebben a sikerben. Köszönöm az MTK csapatának a korrekt és becsületes játékát. Amióta lefújták a meccset, egyfolytában csak beszélek, beszélek. Minden csapattársam televíziós interjújába belekiabáltam, vagy énekeltem. A térdszalagom sajnos fáj, ezért sokáig gondolkoztam, hogy megcsináljam–e a szaltót az ünneplésnél, de végül úgy gondoltam, hogy ez örömet okoz mindenkinek, így ugrottam…
Lipcsei Péter: - Ez a negyedik bajnoki címem a Ferencvárossal, de talán egyiknek sem örültem ennyire. Hihetetlen érzés, hogy a sírból vissza tudtuk hozni az aranyérmet, és óriási boldogság, hogy mindezt úgy tettük, hogy a legnagyobb riválisainkat utasítottuk magunk mögé. Azt hiszem ma csak az lehet igazán boldog, aki zöld-fehérben látja a világot. A többieknek végtelen szomorúság jutott, míg nekünk hatalmas boldogság. Köszönöm csodálatos szurkolóinknak és az egész csapatnak ezt a hihetetlen estét!
Tököli Attila: - Amikor visszajöttem a csapathoz elõször Nyíregyházán léptem pályára. Felnéztem a lelátóra és egy transzparens fogadott. Az volt ráírva, hogy „Milliók vártak vissza!” és dollár jelek szerepeltek a mondat végén. Nem tagadom, hogy könnybe lábadt a szemem a dühtõl. Szomorú és megalázott voltam. Hihetetlen, de az a transzparens majdnem jobban fájt, mint a tavalyi május 30-i pofonok. Akkor a nyíregyházi meccs után azt mondtam, hogy azért jöttem vissza, mert nekem itt elintéznivalóm van még, és, ha hagyják el is intézem, amit akarok. Ma már azt tudom mondani, hogy nincs elintéznivalóm. Amiért visszajöttem az ma bekövetkezett. Csodálatos volt érezni a csapat és a szurkolók szeretetét. Hihetetlenül egységesek voltunk, nagyon akartunk és mindenki rendkívül sokat tett a gyõzelemért. Köszönöm a szurkolóknak a szeretetet és azt a vastapsot, amit kaptam, amikor beszólítottak a pálya közepére. Az a taps a szívemig hatolt. Köszönöm! Éger Lacinak jobbulást kívánok! Garami Józsi bácsinak viszont nem fogom könnyen megbocsátani, hogy kikapcsolta a telefonját éjfél után. Gerzson még elérte én már nem, így innen üzenem neki, hogy hamarosan hívom, hogy gratuláljak neki is!