Mit keressünk, ha az intelligens élet nyomait akarjuk megtalálni? Nem tudjuk, hisz nem tudjuk azt sem, hogy milyenek õk. Nem tudjuk, hogyan kommunikálnak. Nem tudjuk, hogy õk is keresik-e a társaikat a világmindenségben. De ha meg akarjuk õket keresni, valahol mégis csak el kell indulnunk.
Induljunk ki például abból, hogy a rádióhullámokkal történõ kommunikáció annyira kézenfekvõ, és egyszerûen megvalósítható, hogy valószínûleg minden miénkhez hasonló kultúra ismeri. Feltételezzük továbbá, hogy a kommunikációra az idegenek is egy bizonyos frekvenciát használnak, mint mi, és nem mondjuk szórt frekvenciás adást, vagy ki tudja milyen elvetemült rendszert, amirõl nem is álmodtunk.
Tehát az a feladat, hogy a rádiónk csatornaállító gombját addig tekerjük, amig nem fogunk valamit. Milyen jelet keressünk? Bármilyet. A lényeg, hogy az állandóan mindenhonnan érkezõ zajnál erõsebb adást fogjunk egy bizonyos csatornán. A jel értelmezésérõl ráérünk beszélni akkor, ha meglesz.
Ha ezt elhatároztuk, nos, akkor is hatalmas feladat elõtt állunk. Több ezer milliárd csatornán érkezhetnek az adatok. Ennyit figyelni: lehetetlen feladat. Tovább kell szûkíteni a keresést. Megvizsgálva a kozmoszból érkezõ zajokat, háttérsugárzást, azt látjuk, hogy van egy tartomány (1GHz - 10GHz), ahol az ûr halkabb, ott nem zajonganak a csillagok annyira. Az itt sugárzott adást messzebrõl meghalljuk, célszerû tehát itt kutatni. Csakhogy ez a tartomány még mindíg túl széles.
Viszont ebben a tarományban van a hidrogén (H) és egy ion, a hidroxil-ion (OH-) vonala, azaz ezek az anyagok itt sugároznak. Ha a hidrogént és a hidroxilt képzeletben összeillesztjük, a víz képletét kapjuk (H2O). Ha mi akarnánk jeleket küldeni a zöld embereknek és feltételeznénk, hogy a víz jelenti az élet alapját az idegenek világában is, esetleg jó ötletnek tûnik, hogy akkor ezen a frekvencián sugározzunk, ezzel is utalva a küldõ (azaz a magunk) intelligens voltára. Ha ez nekik is eszükbe jutott, akkor világos, hogy nekünk meg ott kell figyelnünk õket!
A hidrogén-hidroxil tartományt water hole-nak nevezték el, én mostantól vizesároknak fogom hívni. A vizesárok 1.42GHz és 1.64GHz között húzodik, és ez sajnos még mindíg túl széles. Más ötlet nem lévén egyszerûen a vizesárok alsó határát fogjuk figyelni, pontosabban az 1420Mhz-es hidrogén vonal 2.5MHz széles környékét. Ez még mindíg több tízmillió csatorna, de ezzel már megbirkózunk.
Most így visszaolvasva lehet én értettem félre,szóval akkor pontosabban a víz hullámhossztartományában keresnek jeleket.