"Örökre búcsúzunk Tõled, mert játékkal teli perceket hoztál nekünk, nekünk kiknek a PC-khez nincs elég sütnivalónk, nekünk, kik az elsõ CD-ket kicsomagolva örültünk az új csillogó frizbinek.
Emlékeink közt kutatva könny csordul televízióképernyõn edzett szemünkbe, mikor felrémlik a hosszú verekedés után kivégzett ellenfelek 3D zuhanása. És most... most e végzetes pillanatban Te, drága (pénzen vett) DreamCast-ünk, Te zuhantál végleg a porba.
De vigyázó szemetek a galád PC tulajokra vessétek, kiknek orcájára most elégedett mosoly ült ki, ÕK, õk azok, kik csúfos varázsszavakat mormolva (víndóz, peccs, vincseszter, dájrektiszk, fRÉMperszekond...) halálba alázták szegény álomgépünket.
Menjetek és szórjatok ronda átkokat fejükre, nyissatok fórumot "A Pc-s játékoknak leáldozott!" címmel, s ne riadjatok vissza a hazugságoktól sem, ha felbosszantásuk a cél. Harcotok nehéz lesz, de ha rengeteg lámaságot írtok, talán dühükben szétverik szürnyû monstrumjaikat, miket PC-nek neveznek.
És most, végleg búcsúzva drága és szeretett konzolunktól, már csak egy játék maradt hátra: a tápvezetékkel próbáljuk megformázni a szavakat