...de sikerült megmaradniuk a fáni szórakoztatás szintjén. Csak semmi komoly jellemfejlõdés, csak semmi komolyabb téma/dráma, meg persze a részek kohéziója is maradt töklaza, mert a sok amcsibutafejû esetleg elpártolna, ha gondolkodni is kéne.
Legjobbak a megoldások! SG1-ben voltak annyira kidolgozott részek és szálak (fõleg az 5-6. szériában), ahol a döntések megindokolhatóak, teljesen ésszerûek és logikusak voltak, már-már dokumentumszerûen hiteles (persze nem mindig technóra, hanem inkább emberileg), TUDOMÁNYOS fantasztikummá emelve a sorozatot (NÉHA). Még egy keményvonalas régi sci-fi könyvben is megállták volna tán a helyüket. NEM beszélve az erkölcsi és morális mondanivalóról, ami igen meggyõzõ és tanulságos. (a vicc, hogy sokadik nézésre sem lehet SEMMI kivetni valót, vagy komolyabb hibát találni néhány ûberrészben)
NODE!!! Az SGA annyira blõd megoldásokat és lezárásokat használ, hogy néha én kérek elnézést (kb. már dzsiájdzsó szinten). Ergo kidolgoznak egy egész jó keretet, kialakul egy érdekes konfliktus, majdnem kezdene izgulni az ember a szereplõkért, már agyal, vajon EZT hogy fogják megoldani, van-e kiút stb. és akkor term. jó öreg amcsibroáf módon a képünkbe szarnak egy, kb. a hároméves pistike szintjén álló "solution"-t. Kész. Olyankor az ember szívesen vágná bele a papucsát az LCD-be...
Persze az SGA is jobb mint a semmi, a mai sfínséges idõkben, node mégis...
Informatika és tudomány
