Merengõre nem engedték fel egyik történetem, mert a második fejezet szerintük dúrva. Van egy szabály, miszerint szex, drog és politikai hova tartozás nem lehet.
Na, nálam picit ment csak a szex, pár sorig és a drog is és lazán. A Mein Führer is csak viccbõl, meg a nácik is. De nem beszélek itt tovább, inkább beteszem és megmutatom nektek.
Úgy is mutattam már régen HP paródiát és tetszett az is.
Harry a Király
Egy csodás reggel
Egy hétfõi nap volt. Harry felkelt és lement reggelizni, édes kicsi pajtásai ott várták nyál csorgatva. Harry ráült trónjára, lelökte Albus Dumbledoret onnan, aki boldogan terült el. Ezután Harry cipõjének tisztára nyalásával foglalkozott.
- Csendet! – dörrent az ágyú helyett Harry hangja. Nos. Lássuk. Malfoy! – üvöltötte bele a csendbe, ami erre úgy megijedt, hogy elment Hawaiira pihenni. De kiderült Rita Vitrol tollából, hogy Hawaii karantén alá került a sertésvírus miatt és ezért a csend nem pihenhette ki Miszter Harry üvöltését. Ezért hát fogta magát és elment a búsba. A bús átölelte és együtt sírtak.
- I-igen Miszter H-Harry? – dadogta a szõke kis takonypóc és alázatosan meghajolt, elindult a Király felé. De Ron kitette a lábát és közben hangosan fütyörészve a plafont figyelte. Onnan forró vizet kapott a képébe.
- Forró vizet a kopaszra! – kiáltották lelkesen hárman az elvarázsolt mennyezetrõl. Oda másztak fel hajnal, mert azt a hírt kapták, hogy ide jön majd a Farkas. Ron felordított fájdalmában. Felnézett. Három kismalac nézett vissza rá oly meglepetten, hogy lepotyogtak mind és megpurcantak. Harry sóhajtott és nyitotta volna a száját, de ekkor besietett három zenész csuromvizesen és elhegedülték a temetõ dalt a malackáknak.
- A Titanic nem süllyedt el. Megsértõdött a jéghegyre, mert szerinte csalás, hogy ekkorára nõtt – jegyezte meg az egyik bocsánatot kérve Harrytõl.
- Akkor hát miért vagytok vizesek?
- A kádban gyakoroltuk a süllyedõs jelenetet – vallotta be pironkodva a másik zenész.
- Szánalmasak vagytok. Eredjetek. Most meghagyom kis pöcegödör bûzû életeteket! – szólt kegyesen Miszter Harry. Azok hajbókolva megfordultak. Hiba, Harry felkapta MP-40 fegyverét, amit a mellette álló náci katonától lopott el ravaszul és csípõbõl lekaszálta õket. A zenészek elterültek, nem mozdultak. Vér piroslott körülöttük. Fél tucat vámpír vetette rá magát a semmibõl és nyalakodni kezdtek.
- Nyal-nyal – mondta valaki lelkesen közülük. A másik fele éppen börtönben volt, mert túl lõtték magukat vérrel és ezt nem lett volna szabad. Ezt igen okosan a vámpírok egy milliomodik törvénye a tizenkettediken határozta meg: nem iszunk sok vért, mert a börtönben végezzük, mivel ez a törvény. És bár ez epic fail, de sebaj.
- Visszatérhetnék Malfoyra? – verte a fejét Harry egy fél téglával. Másik felét kidobta az ablakon, mert lejárt a szavatossága tegnap.
- Igen… és felvétel! – szólt Steven Spielberg a sarokból és elégedetten hátradõlt. Tuti kasszasiker.
- Na, szóval. Malfoy. Hol is vagy? – lepõdött meg Miszter Harry, a Király, aka a Nõcsábász, vagy a Góré, avagy a Diktátor. Szétnézett, de nem találta. – Mekkora pancser! Már megint drogozik? – dõlt hátra trónján.
- Itt vagyok Felség! – szólt lentrõl Malfoy.
- Miszter Harry, te ostoba, nem felség! – és lenézett. Malfoy beköszönt Dumbledorenak, mert miután Ron kitette a lábát, olyan aranyosan felmosta a padlót és az igazgató mellé csúszott. Utána õ is Harry cipõjét nyalogatta. – Megírtad a nyolcszáz oldalas életrajzom, ahogy oly szépen kértem éjfélkor?
- Nos. Jelentem alássan Miszter Harry Királynak, hogy nem. Nem sikerült megírnom. Ellopták a laptopom! – sírt fel Malfoy.
- Atyaég! – kapott fejéhez Harry most a fél tégla helyett a kezével. – Miért lopták el? Megengedtem valakinek én ezt? – kérdezte haragos szemekkel a fiú, aki a legkirályabb volt ebben a történetben. Mindenki behúzta a nyakát, a fiúk a farkukat és elkezdték csóválni. A farkukat. Harry pacsit adott nekik, majd tekintete a mardekáros asztal felé siklott, ahol éppen egymással paráználkodtak és tilosban szerencsejátékoztak. – Ti se loptátok el világ barmai?
- Nem Miszter Harry! Még csak eszünkbe se jutott kikezdeni a kis csicska Malfoyjal.
- Helyes, legalább valamit végre megtanultatok. Malfoy a legnagyobb féreg! De Malfoy, pénteken kell kiadnom az életrajzom és, ha nem lesz meg, akkor, jaj neked! – mindenki nagyon megijedt, majd sírva fakadtak a lányok.
- Miszter Harry, drága jó férjem! – szólt Hermione.
- Mi az aranyprüntyõkém, kis mézes puszedlim? – érzékenyült el a máskor oly rideg és kegyetlen Góré.
- Esetleg hívhatnánk valakit, aki kideríti eme szörnyû gonosz tettet. Ki lophatta el Malfoy laptopját?
- Remek ötlet! – Harry elõvette Samsung SGH-M110 mobilját, mire elõbukkant a fiú trónja melletti bokorból egy lesifotós. Egyet kattinthatott a szerencsétlen. Azt hitte naiv módon, hogy címlapra kerülhet a mobil és a fiú. Már látta is a szalagcímet: Harry Potter Samsung SGH-M110-t használ! Következõ pillanatban elfogták a partizán alakulatok a fotóst és sötét dolgokat tettek vele. Harry erre pacsit adott nekik, õk vigyorogtak, majd futva menekültek a nácik elõl, akik Harry trónja mögött álldogáltak. Hallatszottak még a jajkiáltások és a fegyverek szava, amik dühösen káromkodtak, hogy már megint meló van. Az egyik fegyver történetesen arra panaszkodott, hogy nem érti miért lett fegyver. A szentem nagyon érzékeny lélek és mindig csütörtököt mond, majd pénteket is, ha ölnie kell. És el is sírja magát a drágám. Reméljük, majd valaki lecseréli és jojóra változtatja. – Halló, tudakozó? Kérem, keressék meg a legjobb detektívet a világon!
- Máris keressük Góré! – vakkantotta lelkesen valaki odaát, egy tudálékos eb. Egy másodperc múlva máris válaszolt. – Nos, a detektív nem más, mint…
- És most reklám kedves nézõink! – ordított túl mindenkit valaki és benyomták a reklámot.
2
A detektív
- Vazze, Malfoy – szívta fel a kokaint Harry a reklám alatt. – Vagány ez a por. Honnan van bébi?
- Kubából te nagy arc – és õ is felszívott egy adagot. – Nagyon állat cucc, úgy érzem, hogy máris ellõttem magam a fenébe.
- Atom profi – helyeselt Harry. Míg a reklám ment, mindenki mindent mûvelt.
A mardekárosok felállítottak egy ringet és bevágták oda Cracket és Monstrót, hogy verjék össze egymást. Lee Jordan volt a buké és õ rendezte a fogadásokat. Nagyon szoros lett a fogadás eredménye, ötszáz-ötszáz fõ fogadott Crackre, illetve Monstróra.
- Mindenféle mocskos szabály meg van engedve, nehogy tisztán verjétek egymást szarrá! – mondta a bíró és intett, majd megkongatták a gongot Malfoy fején, aki erre elterült és becsukta a szemét. Harry oda hajolt hozzá.
- Hm. Nem a gong a hibás. Kicsit sokat szívott. De nem vészes. Hajrá mindkettõ pancser! – kiáltotta Harry és ellökte a kokaint, tanulva Malfoy esetébõl, majd az egyik szolga lánytól elvette a szelet pizzát és hozzá Sprite-t szürcsölt vidáman a szívószálból.
- Micsoda megtiszteltetés Miszter Harry Potter, hogy az ön szájában lehetek! – nyalizott a szívószál.
- Köszönöm, de ettõl még nem kapsz fizetésemelést – felelte kegyetlenül Harry.
- De kár. Pedig a szívószál csajom szeretne pénzt. Azzal fenyeget, hogy elhagy. És a szívószál fiam meg nem tud a szívószál iskolába járni, mert a szemetek megemelték a tandíjat.
- Kereskedjetek droggal, vagy legyetek maffia család – javasolta vigyorogva Harry.
- Akkor csinálok maffia családot, a neve Don Szívószál lesz! És építünk drog hálózatot! – lovalta bele magát a szívószál.
- Király. Na, látod, megy ez – mosolyodott el Harry, aki igazságos és kedves is tudott lenni. Ha megfizették. És, ha akart. És máris markát ütötte egy körülbelül ötszáz millió dolláros összeg ezért a kedvességért, amit egy FBI-s alak adott neki nagyon titkosan.
- Az elnök küldi – suttogta és indult volna, de Harry megragadta a karját. Amaz sikkantott ijedtében.
- Maga sikkantott? Mi maga, buzi? – lepõdött meg Harry.
- Nos, hébe-hóba a kollégákkal, ööö… - pirult el az öltönyös izomhegy FBI fickó.
- Mindegy, nem fontos – legyintett nagylelkûen Harry, mire az FBI-s fickó adott még ötszáz millát. Harry elfogadta. – Mondja meg az elnöknek, hogy szombaton tízkor megyek a golfra, aztán délben megebédelünk az ötszáztizenkétmilliomodik lyuknál, rendben?
- Hogyne Miszter Harry, természetesen átadom az elnöknek az üzenetét és részünkrõl a szerencse! – hajolt meg az FBI-s fickó, aki a kollégáival hébe-hóba, nos… de másnap a Blikkben megjelent a cikk róla és kirúgták, hála Rita Vitrolnak, aki azért küldte a Blikkbe, mert ma este majd hatalmas szex partit fog rendezni és másnaposan téves helyre küldte el a cikket.
A ringben Crack bevitt egy jobb horgot Monstrónak, aki erre összeszûkült szemmel meredt nagy haverjára. Crack lefejelte kispajtását, utána ágyékon rúgta. Monstro engedelmesen hörögve hullott a ring talajára. Éljenezni kezdett a közönség.
Ez alatt arrébb egy sarokban tizenkét lány hancúrozott egymással. Köztük Hermione, meg Ginny, meg Luna és Cho nyalakodtak nagyon élvezetesen. Elõttük pedig a Playboy fotósa kattintgatott bõszen. Õket nem fogták el a partizánok és a nácik se kergették a partizán egységeket, sõt senkit nem bántottak. Azon egyszerû oknál fogva kérem szépen, hogy kellettek a képek. Mert pl. harcmezõn mire öhm, menjen el majd az ember, amikor olyan magányos? Nos, erre a kiváló leszbikus jelenetre! A katonák már most a nyálukat csorgatták és játszottak a legjobb barátjukkal ott lent középen. A fotós mellett a Playboy teljhatalmú ura, Hugh Hefner mustrálta elégedetten a hölgyeket és közben titkárnõjének adott egy egyszerû utasítást.
- Mindegyiket kérem – majd egy kissé bõvebb információt közölt vele. – Nos, lássuk. Hermione lesz Miss június, mert olyan aranyos és édes és meleg. Na, nem úgy, mint egy leszbikus. Hanem a kisugárzása. Luna szerfelett vidáman munkálkodik azon a lányon, ezért õ lesz Miss április. Cho kissé visszahúzódó, félénk lányka, õ legyen Miss október. A hideg idõkön majd felmelegítik a férfiak szívét azok a finom képek, amiket majd a kicsi, édes Cho ad. Pansy Parkinson meg olyan rideg liba, hogy… - és ennél a résznél Pansy Parkinson hozzávágta a cipõjét Hefnerhez. Fején találta. Pár perc múlva magához tért Hugh Hefner és felkelt. Középen meg felállt. -… szóval Parkinson lesz Miss december – és folytatta a többi lány besorolását.
- Pofa be! – vetette oda Hugh Hefner, mire Pansy Parkinson megsértõdött. – Nem érek rá!
- Ja, az más – enyhült meg a mardekáros lány.
Monstro közben összekaparta magát és ismét talpon volt. Majd megrohamozta barátját és feldöntötte. Ráfeküdt, ránehezedett, nem engedte felkelni és elkezdte fejével lefejelgetni a másikat. A sokadiknál megeredt Crack vére, mire még vadabb tombolásba kezdtek a rajongók.
A Hollóhátnál ketten vívták az év legnagyobb sakk partiját. Két szemüveges fazon komor képpel, elszánt tekintettel harcolt. A bábuk csépelték egymást. A Hollóhát szurkoló sereg pedig összeveszett az egyik sakklépésen, hogy az most jobb, vagy ballépés vajon? Egymásra ugrottak és egy kemény véres pankráció meccs alakult ki. Akik nem keveredtek bele, azok lelkesen, popcornt csámcsogva, izgatottan meredtek a két sakkozó titánra.
Hugrabugnál üvegeztek és elvoltak. Nem akarták, hogy zavarják õket. Csak a minden lében kanál fotósok és egyéb médiások zavarták meg köreiket, egészen addig, míg szépen be nem verték az üvegezõk a képeiket. Mármint a kotnyeleskedõ fotósok, meg egyebekét.
A Griffendél asztalánál eszegettek, méghozzá reggelit. Reklám alatt a manók feltálalták. Ebbõl is látszik, hogy a Griffendél az okos, õk megtömik fejüket. A többiek bunyót néznek, amott kamatyolnak, erre sakkoznak, amarra üvegeznek. De a legokosabbak esznek, amikor mód van rá! Nagyszerû, okos Griffendél buksi simit kap!
Közben Crack elõvett egy széket és rávágta párszor Monstróra. Pontosabban addig, amíg meg nem feküdt. A Monstróra fogadók dühösen fújoltak, viszont a Crack pártiak hujjogtak és a pénzüket követelték. De kiderült, hogy a Dalton banda ellopta Leetõl. Leere megkötözve találtak rá. Csak a kutyát hagyták ott, Tram tramot, aki szomorúan nyalogatta Lee arcát, aki viszont üvöltött, hogy dobják ki a kukába ezt az ostoba kutyát. De nem dobták, hanem katapultra tették és kilõtték a Daltonék után.
Leet elengedték és elküldték Lucky Lukeot, hogy szerezze meg a sok pénzt és hozza vissza nekik.
- Oké, emberek, mindjárt vége a reklámnak, szóval szedjétek össze magatokat!
Arrébb Fred és George Weasley szórakoztatta a népet, közben hangos zene szólt a teremben. Senki nem figyelt. Harry, aki megette a pizzát és immár Don szívószálból szívta a Sprite-t, köhintett, majd pálcáját meglendítette elõre és körbe mutatott.
- A rohadt életbe szedjétek magatokat rendbe, mert én azt mondom! És kurva gyorsan! – mondta ki a nagy varázsigét. És láss csodát, egy szempillantás múlva mindenki elfoglalta korábbi helyét. Malfoy se volt szipós többé, mindenki józanul várta a folytatást.
- És… felvétel! – mondta ismét Steven Spielberg, aki eddig egy lánnyal szórakozott. De most ellökte a lányt, hiszen a film fontos munka!
- Nos, a detektív nem más, mint – mondta a tudálékos eb a vonal túlsó végén. – Sherlock Holmes és Dr. Watson!
- Remek, küldje be õket.
- Szólok nekik, aztán majd ide érnek pár hét múlva.
- De én azt akarom, hogy most legyenek itt. Fontos!
- Akkor most lesznek itt. Viszlát! – és letette az eb, aki ezután elment játszani a gumicsontjával.
Következõ pillanatban pukkanás hallatszott.
- Malfoy, megengettem, hogy finghatsz? – kérdezte mérgesen Harry.
- Jó-jó, megyek felakasztani magam – szipogta a fiú Harry cipõje elõtt.
- Én mondtam Mr. Holmes, hogy fürödjön meg tegnap és lássa be igazam volt.
- Ez természetesen az én hibám Dr. Watson, de önnek meg azt kell elfogadnia és kész tényként kezelni, hogy bizony erre egyikünk se számított.
Mindenki a hang irányába nézett.
A nagyterem közepén egy régimódi kád állt, abban állt a híres detektív, Sherlock Holmes és jobb kezével a zuhanyzó rózsát a feje fölé emelve tartotta. Patakokban folyt le rá a finom meleg vizecske. A teste habos volt, meg viszonylag izmos, de a mai tini lányokat ez nem hozta lázba. Még a szerszáma se. Mellette a kádon kívül állt egy nadrágba félig belebújva Dr. Watson, felül már felöltözött és kezében egy félig megevett banánt tartott.
Harry meglepõdött, majd felnevetett. Mindenki vele nevetett harsányan. Holmes és Watson pedig eléggé zavarban voltak.
- Malfoy hova mész? Megengedtem, hogy elmenj, vagy nevess? Na, jó, most nevethetsz, de hova mész? – fordult a nevetés alatt Harry Malfoy felé, aki balra indult. Ott már várták a nácik vigyorogva, meg az akasztófa.
- Felakasztom magam, mert engedélyed nélkül pukiztam Miszter Harry. Szip – szólt Malfoy szomorúan.
- Jaj, te édes arany csillagom, szemem sokadik fénye! Mire mennénk nélküled a filmben? Jössz vissza, de rögtön! Ezek szerint azonban tényleg büdösítettél, ami megbocsájtható bûn, de többet engedélyem nélkül ne forduljon elõ!
- Köszönöm Miszter Harry! – és oda borult a fiú cipõje elé és még jobban nyalogatta a cipõt, ami már szép tiszta… nyál lett. Dumbledore is nyalogatta, nyelve már panaszkodott, hogy fárad. Malfoy nyelve még bírta. Dumbledore egyébként nem törõdött a nyelvével, mert mindent megtett volna Harryért. A ki-beválasztottért. De ez hülye név, szóval a Góréért.
A nevetés közepette is észrevette mindenki és úgy meghatódtak, hogy egymás vállán sírtak egy szépet. Holmes és Watson csak azért nem, mert Holmes habos volt. De máris gyorsan lezuhanyozott, majd megtörölközött, Dr. Watson belebújt a másik nadrágszárba is. Sherlock Holmes az egyik kellékestõl kért ruhát, oda dobták neki és felöltözött sebtében, de precízen és a két híres ember ott állt a még nagyobb és híresebb és gazdagabb fõszereplõ elõtt.
Harry abba hagyta a nevetést, a többiek a sírást, mindenki rájuk nézett. Harry pedig az okos és szép szemével nézett a két emberre.
- Nos, bocsássanak meg csak úgy, hogy így ide rángattam önöket. Tudja, vagyis tudják, a Most legyenek itt! varázsige nagyszerû dolog és, ha mindkét fél akarja az örömittas találkozást, akkor nincs probléma. Ellenben ilyen és hasonló eseteknél megesik, hogy az egyik fél nem várt helyzetbe kerül, mint maguk. Gondolom Mr. Holmes éppen fürdött és Dr. Watson öltözködött és evett. Természetesen más helységben.
- Úgy van kedves fiatalember. Észrevétele tökéletes. Jöhetne detektívnek – dicsérte Mr. Holmes. – Mi a neve, megtudhatnánk? – erre mindenki meglepõdve nézett. Van ember a Földön, aki nem tudja Harry nevét? A két férfi körbetekintett csodálkozva.
- Miszter Harry vagyok, a Király, aka a Nõcsábász, vagy a Góré, avagy a Diktátor.
- Szép neve van Miszter Harry vagyok, a Király, aka a Nõcsábász, vagy a Góré, avagy a Diktátor – felelték amazok, mire Harry sóhajtott.
- Tudják, Miszter Harrynek szólítanak, a többi csak becenév. Na, térjünk a tárgyra. Egyik csicskásom laptopját ellopták. Azon akarta megírni a nyolcszáz oldalas életrajzom. Ma éjjel éjfélkor szóltam neki és elvártam, hogy kész legyen a mai reggelire. De nem írta meg és azt mondta ellopták a laptopot. Azon tudja írni, ha nincs laptop, nincs nyolcszáz oldalas életrajz és nincs még nagyobb vagyon és hírnév nekem. Péntekre kell kiadnom az életrajzomat.
- És a fiú megbízható? Tényleg ellopták, vagy csak elsumákolta a fiatalember, hm? – tolta oda képét Malfoyhoz Mr. Holmes és ravaszul nézett, meg mosolygott. Malfoy Harry mögé menekült. Megsimogatta a fejét, adott neki egy csontot és eldobta a terem végébe. Malfoy vidámat ugatva szaladt utána. A többiek nevettek.
- Annak tûnik, de nekem is vannak fenntartásaim vele kapcsolatban. Viszont jó munkaerõ. Nos, lássanak munkához.
- Rendben – felelte Mr. Holmes és elõvette a nagyítóját, majd a nagyteremben lévõ egyik pontra szegezte és centiméterrõl centiméterre haladva nyomozott. – Dr. Watson maga kérdezzen meg mindenkit, ha megette a banánját.
- Most ettem meg Mr. Holmes, ráállok az ügyre!
- Ez így hosszú lesz… - sóhajtott egy fáradtat Harry a Király.