Harmadik fejezet nem fért el az elõzõ hsz hosszúsága miatt
3
- Miért nem én nyitottam a történetet? – sírt fel panaszosan és kis rózsaszín zsepijébe fújta ki az orrát a gonoszak gonosza, az Ász, a Námbör Ván, Looooord Voooooldeeeeemoooorttt! – Miért nem én? Ó, a francba! Mindig az a pápaszemes ostoba Miszter Harry a nyerõ és a nyitó.
- Nos, talán azért Nagyuram, mert különben nem lenne olvasottság. Tudniillik, hogy a rajongók szeretik a kedvenc pozitív hõsüket látni a történek elején délcegen és makkegészségesen, teljes épségben.
- Miért?
- Mert akkor nem lenne nézettség, akarom mondani izé. Nem olvasná senki. Bár a mai világban bármi lehet, de többnyire ez a trend. És a trendet követni kell.
- Mióta vagy te ilyen okos Féregfark?
- Amióta a könyv elõtt gyorsan elvégeztem a Howardot.
- A Howardot? Hová lett a világ! – sóhajtott Voldemort – Nah, jól van. Számold meg a bélyeggyûjteményem és, ha végeztél, akkor gyere te is ide. Hulla jó Halálfalóim! – fordult a népéhez Voldemort. – Mi a helyzet?
- Nyugaton a helyzet változatlan Mein Führer! – szalutált egy német tiszt és karját lendítette.
- Ez meg ki? – vetette oda a gombolyagot dühösen Voldemort és meglepõdve nézte az embert. A tiszt elkezdett macskaügyességgel játszadozni a gombolyaggal. Aki azonban allergiás volt holmi tisztekre, õ Garfieldot akarta. Ám Garfield szabadságon volt és õt egy robot macska helyettesítette. De a gombolyag nem akart kínai selejtet, ezért dühösen elvonult.
- Jelentem Nagyúr, hogy a nyugati erõk fõparancsnoka! – szalutált Féregfark a bélyeggyûjtemény mellõl.
- Akkor maradhat. Most pedig névsorolvasás - Voldemort visszaült trónjára. Hiába, hát a hadvezéreknek trón kell. Világos oldalon Miszter Harrynek trónja van, sötét oldalon Voldemortnak úgyszintén. Ez már divat, egyszer még, réges-régen de nem a messzi-messzi galaxisban találta ki valaki, hogy trón kell az ilyen hatalmas embereknek. Azt mondják, hogy valami francia Khell Thrón illetõ találta ki ezt a trón mániát.
- Alecto! – szólt emelt hangon az Ász és szétnézett.
- Jelen Nagyuram!
- Alecto, meséld el nekünk, hogy hogyan állunk. Ott a kis tábla – mutatott maga mögé a Nagyúr.
- Nos, khm-khm, máris Nagyuram. Hogyan is állunk? Jelenleg két lábon, mint minden ember, ugye, hehe.
- Alecto, mellõzd az idétlen benyögéseidet, kösz. Avery, ne játssz azzal a kütyüvel. Egyébként is mi az?
Avery, aki a hosszú asztalnál, mely Voldemorttal szemben volt elhelyezve, bõszen nyomkodott valamit és vigyorgott hozzá. Amit pedig használt, azt az asztal alá rejtette. Most ijedten felpillantott, a holmiját leejtette.
- Invito, akármi is az… - ásított a Sötét Nagyúr és Alectora tekintett. – Te meg közben vázold fel a jelenlegi helyzetünket – Alecto kezébe vette a krétát és engedelmesen rajzolni kezdett.
- Fedezékbe! – így Malfoy apuka és lerántotta a mellette ülõ Perselust. Ugyanis a következõ pillanatban seregestül repültek be a legmeghökkentõbb tárgyak a nyitva felejtett ajtón. Ám ez nem volt elég hozzá. A falba belepréselõdtek kintrõl száguldó holmik és át is törték a második hullámmal együtt. Voldemort felkiáltott. Lazán intett pálcájával, mire egy láthatatlan pajzs jelent meg elõtte és lepattantak az érkezõ tárgyak. Melyek már így is szép kupacot állítottak fel Námbör Ván elõtt és vészes tempóban nõttek. Félõ volt, hogy a szobában tartózkodók megfulladnak a sok kacattól, mely csak érkezik és növekszik és ellep mindenkit.
- Nos, öröm volt melletted szolgálni – szólt Piton Malfoynak, kezet ráztak és várták a halált.
- Szintén, kolléga. Azért majd, ha megússzuk ezt, rendezünk egy király partit, Narcissát is meg… megrontjuk.
- Az jó lesz
- Stop! – kiáltotta a Nagyúr, mire megállt a lavina. – Mi a franc történt itt?
Avery, akit éppen most halászott ki Crack és Monstro, köhögve felelte.
- Mivel a Kegyelmes Nagyúr azt mondta, hogy Invito akármi is az, ide repült az összes holmi a környékrõl. De sajnos az én tárgyam is ott van – hüppögött a kemény Halálfaló.
- Invito Avery kütyüje! – helyesbített a Nagyúr és a nagy kupacból kirepült fáradtan egy kicsi, lapos akármi. Voldemort elkapta és csodálkozva forgatta.
Abból nyögések és puffanások zaja hallatszott, a legtöbb Halálfaló kíváncsian meresztette a szemét a kis tárgyra, mely körülbelül húsz-harminc centiméter között lehetett. Lapos valami volt, az biztos. Bal és jobb oldalán gombok sorakoztak. Baloldalon négy nyíl. Fel, le és jobbra, balra. Jobb oldalon jeleket lehetett látni. A fenti jel egy háromszög volt. Lent egy X nézett vissza ránk. Bal oldalt egy kis négyzet, jobb oldalt pedig egy kör várta a kicsi ujjunkat, hogy rátegyük. A nyögés és a puffanás a képbõl jött. Két ember verte egymást. Illetve most csak egy nagy behemót, mert Avery nem tudta irányítani. De Avery nem tudta türtõztetni magát és odaszaladt a Nagyúr mellé.
- Megengedi Nagyúr? – amaz lenyûgözve figyelte a kicsi figurákat és csak sebtében bólintott. A kis tárgy belesimult Avery kezébe, szinte ráöntötték. Lényeg a lényeg, hogy a Halálfaló otthonosan mozgott a tárgy kezelésében. Megnyomta az X-t és az ember, akit irányított, bevitt egy jobb horgot. Hallani lehetett a nézõsereg éljenzését. Voldemort Nagyúr nyál csorgatva, lenyûgözve figyelte a jelenetet. Lassan oda osonkodott Lucius Malfoy és Perselus Piton, õk is kíváncsian figyelték ezt a valamit. Bal oldalt volt egy kis kar, amit lehetett forgatni. Alant a képernyõ alatt még észre lehetett venni pár apró gombot.
Ez alatt a Halálfaló csapat összekaparta magát és kireptették a tárgyakat a kastélyból, ahol a hadiszállás volt. Lent jött a kukás autó, majd hívott egy konvojt, melynek élén valami Gumikacsa volt a fõnök. De nem hápogott, ember volt. Csak a kamionját szerelték és neki feltétlen kellett egy konvoj, ezért addig beállt a kukás autó konvoj élére egy kölcsönkért kukás autóval. Felszedték a sok kacatot és elmentek. Gumikacsa a dudájával bõszen dudált, de csak addig, míg a kastélyból utána nem lõttek. Akkor elhallgatott. A korházban ébredt fel, de már jól van, nem kell aggódni kedves rajongók.
Voldemort újra megkérdezte, hiszen a sok kacat berepülése elõtt már feltette a kérdést, csak Avery nem tudott felelni.
- Mi ez Avery?
- Ez Nagyuram?
- Nem, majd a fejed tökje! – mérgeskedett az Ász.
- Jól van, na. Ez kérem szépen egy Psp.
- Egy mi?
- Mugli tárgy. Szórakozni lehet vele. A gyerekek körében nagyon népszerû. Egyik járõröm során egy kis pisisnél láttam és elvettem tõle. A gyereket meg elküldtem Afrikába – ezen jót nevettek mindannyian.
- De mióta foglalkozol a muglikkal Avery? Arra valók, hogy kiirtsuk õket.
- Néha figyelem õket. Úgy vélem Nagyuram, hogy, ha megismerjük ellenségeink szokásait, könnyebben tudjuk megölni õket. Gyengéiket kihasználhatjuk például. De ezzel a psp-vel nem sokra megyünk. Mindenesetre idõtöltésnek jó – és míg csevegett Nagyurával Avery, rengeteg ütést és rúgást vitt be ellenfélre a kis tárgyon, aki megfeküdt és Avery emberét hirdették ki gyõztesnek. A közönség hangosan éljenzett.
- Na, add csak ide nekem Avery. Neked fontosabb feladatokkal kell foglalkoznod. Vagy elküldelek az Északi Sarkra – és Avery kénytelen volt oda adni a holmit Voldemortnak. Malfoy megveregette a férfi vállát vigasztalólag. Visszament Malfoy és Piton Avery társaságában az asztalhoz és mindenki helyet foglalt.
- Nos, névsorolvasás folytatódik! Alecto te közben rajzolj! Vagy fogkefével sikálhatod fel a fõfolyosót! – kegyetlenkedett a Nagyúr szolgájával, vagyis Halálfalójával.
Hallani lehetett a kréta csikorgását a táblán. Voldemort nem nézett hátra. A tábla a trónja mögött volt. Pár Halálfaló elfordult és fuldoklott az elfojtott nevetéstõl. Aztán legyûrték kirobbanó kacagásukat és rezzenéstelen tekintettel és komoly képpel néztek urukra.
- Amycus!
- Tessék?
- Mi az, hogy tessék, te ostoba tuskó! Jelen!
- Jelen!
- Mindegy. Látszik, hogy rögtön általános elsõben megbuktál.
- Bellatrix!
- Juj, Nagyuram, hozhatom a kis játékszerünket? – felelte a nõ kipirult arccal. Voldemort is elpirult, majd köhintett. A többiek nevettek.
- Kuss, hülyék! – förmedt rájuk a Nagyúr. – És Bellatrix most nem olyan – nyomta meg az olyan szót – idõ van! Azt majd késõbb!
- Jelen Nagyúr! És közérdekû közleményt kívánnék bejelenteni.
- Megengedem.
- Ma este nagyszabású partit rendezünk melyben Narcissát mindenki jól meg… megizélhatja! És lesz sok alkohol, drog, nõk, állatok, minden! Ezt azért mondom, mert Pitonnal beszéltem a tárgy invázió alatt, ha túléljük, partit csinálok. A díszvendége a partinak a Nagyúr lenne! – nyalizott Malfoy.
- Rendben, eljövök!
- Hurrá! – kiáltotta mindenki, még Alecto is.
- Alecto, örülök, hogy örülsz, de kérlek, rajzolj. Különben fogkefe és…
Mindenki döbbenten nézett Macnairre. Tudniillik, hogy Macnair másodállásban hóhér.
- Ja, bocsánat. Azt hittem munkán vagyok.
- Ötven kör futás. Most! – gonoszkodott Voldemort. Macnair búsan felállt és kisétált az ajtón, lekocogott a lépcsõn, kiment hátra a nagy udvarra és elkezdett futni. – Nos, meglepett, hogy ilyen könnyen túlestünk a névsorolvasáson. Miért?
- Boldog szülinapot Nagyúr! – ordították lelkesen a Halálfalók. Voldemort megvakarta a feje búbját és utána boldogan összecsapta a két kezét.
- Juj, tényleg! Ma vagyok sok éves, hurrá!
- Boldog szülinapot, boldog szülinapot Nagyúr! Kívánjuk, hogy alázd porig Miszter Harryt, legyen tied a világ! Boldog, boldog szülinapot kívánunk Nagyúr! Hipp-hipp, hurrá! Hipp-hipp, hurrá! Hipp-hipp, hurrá! – énekelték a Halálfalók, majd mintegy vezényszóra az ajtón belépett egy ismeretlen mellékszereplõ, vagy statiszta, mindegy és egy kis dobozt hozott, mely feketébe volt csomagolva és piros szalaggal lett körbetekerve.
- Alecto rajzolj! – intette figyelemre Alectot, aki szomorúan rajzolt tovább. Voldemort átvette a csomagot.
- A mi ajándékunk Nagyurunk! A tévéshopból rendeltük! – lelkesedtek a Halálfalók.
- Tévé shop? – kérdezte döbbenten. Mindenki Averyre mutatott.
- Ja, az más. Ha Avery van a dologban, akkor már mindent értek – mindenki vigyorgott, Averyt megbúbolták, aki amúgy is bosszankodott, hogy mindent ráfognak. De most egyenesen nagyon mérges lett. Mire mindenki lenyugizta, erre Avery legyintett. Közben Voldemort szétszaggatta a csomagot boldogan és kivett belõle egy dévédét. – Ez mi?
- Rá van írva alkoholos filccel Nagyurunk. Averyt kértük meg és õ választotta ezt az ajándékot! Úgy vélte és mi nagyon boldogan helyeseltünk, hogy tökéletes ajándék – magyarázta Malfoy és Piton.
- Világuralom terv, avagy hogyan igázzuk le ellenségeinket és foglaljuk el a világot. Kifejezetten diktátoroknak készült! – olvasta fel elképedve a Nagyúr és olyan boldog lett, hogy na. – Hú, köszi emberek, nagyon boldog vagyok!
- Nos, ehhez egy számítógép kell, hogy meg tudjuk nézni a tervet és akkor máris sínen vagyunk. Akkor minden könnyen fog menni.
- Rendben. De most megnézzük Alectot, hogy mit alkotott. Alecto? – és megnyomott egy gombot Voldemort a székén, mire az megfordult. Elakadt a szava attól, amit látott a táblán.
A táblán egy akasztófa volt látható és egy pálcikaember, mellette pedig a következõ felirat: Miszter Harry.
- Juj, vagyis elértük Roxfort védelmi vonalait? – örült meg nagyon a Nagyúr.
- Igen Nagyuram, majdnem ott vagyunk. Az utolsó erõket számolják fel ebben a percben is. Szerintem holnap már neki ugorhatunk Roxfort védelmi vonalának.
- Az jó! Akkor ma megnézzük a dévédét, vagy mit Mindenki kövessen a szobámba, különösen Avery! Meg kell tudnom a tervet! – azzal Voldemort és a Halálfalók kicsörtettek.