A közvélemény nagyon sokadrangú szerepet tulajdonít a netes társkeresésnek. Pedig szerintem kb. egálban van az "élõ" társkereséssel.
Nem akarom túlragozni, szóval kissé lecsupaszítva írom le a lényeget.
IRL ismerkedés során ugyebár az a legnagyobb elõny, hogy eleve olyat választasz, akinek tetszik a megjelenése (kvázi a szexuális vonzalom biztosítva van). Tegyük fel, kölcsönös a dolog. Ekkor a párkapcsolat kialakulásának az alapja az, hogy megtetszettetek egymásnak. Ugyanakkor lehet, hogy világlátásban, értékrendben, életvitelben, mûveltségben, vagyis szellemi és lelki értelemben teljesen eltértek egymástól és ez már csak menet közben derül ki. Kopp!
Netes ismerkedésnél viszont ez pont fordítva történik. Hiszen a kezdeti 1-2-3 levélváltásból hamar kiviláglik, hogy kb. milyen mûveltséggel, milyen szemléletekkel rendelkezik a partner, és innentõl kezdve könnyen eldöntheted, hogy õ kell-e neked, vagy sem. Aztán ha már sínen van a dolog, akkor majd a személyes találkánál derül ki, hogy vajon a szexus is mûködik-e. Ezt persze félig-meddig ki lehet védeni egy-egy fényképváltással, de azért az sem minden. Hopp!
Szóval amondó vagyok, hogy mindkét ismerkedési formának megvan a maga elõny és hátránya. És mind az elõnyök, illetve a hátrányok kb. azonos fajsúlyúak, szóval a két ismerkedési forma nagyjából azonos értéket képvisel.
(Az más kérdés, hogy neten elég nagy a bizalmatlansági faktor, hiszen azt mondasz és azt írsz, amit akarsz, könnyebben tudod magad olyan színben feltüntetni, amilyenben épp tetszelegni szeretnél, könnyebben tudod fényezni önmagad. Kár, hogy vannak, akik visszaélnek ezzel.)