Nekem a történetedbõl a lúzerek "csoportja" eddig a legszimpatikusabb. Nem tudom miért, de majd gondolkodok róla. Mintha õk nem keresnék a társaságot, hanem magányossá edzették volna magukat. Õk tudják, hogy ha baj van, csak magukra számíthatnak. Fognak azok még pinát látni ;-)