"A Nõ viszont még feltáratlan terep. Rejtély. Misztérium.
Nincs univerzális megoldóképlet.
Ez teszi izgalmassá és érdekessé."
Na most mondok egy csúnya dolgot, de nem kell komolyan venni. A férfiembertõl manapság sokmindent elvárnak. Legyen jó melója, hogy legyen megfelelõ egzisztenciája. Ehhez sokat kell melózni általában. Ettõl kissé kiafacsart lesz az ember. Eztuán nem minig lesz kedve puzzle-t játszani az embernek. X csalódás után az ember nem izgalomról beszél hanem inkább flusztrációról szerintem. Vagy, ha még csúnyább akarnék lenni akkor mondhatnám azt is, hogy "szórakozz a nénikéddel érzés". Az embernek nincs végtelen ideje. Én szeretem nevén nevezni a gyereket és nem pazarolni az idõmet. 2 évem ment el egy csajra. Aztán elhagyta a barátját. Juppé. 2 hónap felõtlen öröm. Aztán szépen visszament hozzá. Paff. 2 hónappal azelõtt még megölte volna. Aztán másfél évre rá szült neki egy gyereket. Ezután egy ideig nem volt kedvem a nõi lélek relytelmeit fejtegetni.
Érthetõ mire gondolok? Valahogy a mérleg két oldala szerintem nincs egyensúlyban.