Én nem irigykedek senkire, esetleg azokra, akik keményebben edzenek még nálam is, jobban bírják a terhelést és még egy utolsó utánit is belehúznak, amikor én már összeesnék. Rájuk sem kimondottan irigy vagyok, csak én is szeretnék még jobb lenni.
32 évesen már telibeszarom, hogy szép vagyok-e, meg tetszek-e a buta picsáknak a strandon, ez nem az én szintem. A munka viszont csodálattal tölt el, amit egy-egy edzésbe bele lehet pakolni, vagy a fegyelem, amivel még hatékonyabbá lehet tenni egy diétát. Ennek van értéke a szememben, nem annak, hogy feszengjek a teremben, meg a standon, hogy mekkora vagyok.
Informatika és tudomány
