Én az első két évemben egyedül edzettem, illetve hol volt, hol nem edzőpartner. Aztán rámírt egyik ismerősöm, akivel fesztiválozni voltunk még anno nyáron, hogy jönne ő is vasakat emelgetni. Vele teljes mértékben egy fele gondolkodunk, hasonló súlyokat használunk, sok mindenben hasonlítunk. Tőle várom a motivációt, mint ahogy te állítod? Nem. De ő az, aki rámüvölt edzésen, hogy punci vagyok, ha még egyet nem nyomok ki miközben a vér már folyik az orromból, ő az, amikor laposabb az edzésem, akkor annyira felpörget, hogy egyből 110% lesz minden, ő az, aki nem engedi, hogy kihagyjuk egy-egy szarabb napon edzést, és ő az EGYETLEN aki rá tudott venni a futásra. Egy ilyen ember segítségével le tudom dönteni az agyamban saját magam által felállított korlátokat. Elvárom tőle ezt a motivációt? Nem. Ezt ő adja magától, ahogy én is neki vissza, és ez nem kerül semmibe. Szóval a jó edzőpartner az egyik legfontosabb dolog szerintem, nálam a tiszta kajálással egyenértékű. 3 év edzőtárs nélkül nem ért annyit, mint 1 év edzőtárssal (költő túlzás nyilván).
Kiss Jenő szerint egy jó edzőtárs aranyat ér. Bohos Kornél és Bereczki Krisztián szerint jó edzőtársat találni nehezebb, mint barátnőt, de ők azok, akik kihozzák belőled a maximumot, és tovább lendítenek a holtponton. És még millió idézetet tudnék ide írni olyan embertől, akik letettek már valamit az asztalra.
@sudubigyibó - valahonnan keríts magadnak egy edzőpartnert, órási különbség van a két edzés között, főleg hosszútávon.
Informatika és tudomány
