SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!Hát őszintén: minden tiszteletem a tiéd a türelmedért és a kitartásodért.
Sajna magam azon tábort erősítem, akiket türelmetlennek is szokás nevezni. Össz-vissz egyetlen alkalom volt még sok sok évvel ezelőtt, amikor valami makett félét megpróbáltam összeillesztgetni. Súlyos dühroham tört rám, először csak a kukába vágtam a félresikerült félkész példányt, majd kivettem és folytattam. A következő hibázásnál már fogtam és apró darabokra zúztam, szaggattam szegénykémet :D
Azóta eltelt közel 30 év, és nincs az az Isten, hogy én megint ilyen mütyürgetős izékkel babráljak.
Én már rég elfogadtam, hogy vannak dolgok az életben, amik nem mennek. Azokat nem is erőltetem. Keresztapám már bőven túl a 60-on meg pont ezt a makettezést találta meg hobbinak :) Olyan apró részletekre is odafigyel, mint a tank lánctalpán a sár, vagy a tetején az álcaháló alól kikandikáló rohamsisakon a horpadás, vagy hogy a tankot követő géppuskás oldalán is ott fityegjen a csajka a kulaccsal, s mindezt olyan aprólékosan kidolgozva, hogy sok mindent csak nagyítóval szúr ki a szemlélődő. Neki van hozzá türelme, szereti is csinálni, de képtelen lenne mondjuk egy hangváltót megjavítani, vagy egy hangszórót kicserélni egy hangfalban. Én meg azt szeretem csinálni...