Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennybõl az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.
Mert ami megismerhetõ az Istenbõl, az nyilvánvaló elõttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra.
Ami ugyanis nem látható belõle: az õ örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétõl fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsõítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.
Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsõségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével.
Ezért kiszolgáltatta õket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét.
Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtõ helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.
Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki õket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a nõi nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.
És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta õket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.
Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók, rágalmazók, istengyûlölõk, gõgösek, dicsekvõk, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegõk, szeretetlenek és irgalmatlanok.
Õk ugyan megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nem csak maguk cselekszik ezeket, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket mûvelnek.