Igen, igazad van, csak tudod én is utáltam ezt középiskolában amikor volt egy 5 ezer ft-os noname sportcipõm mert arra tellett a szüleimnek, erre kiröhögött vele az egyik osztálytársam, hogy "mért nem rakok még hozzá 10 ezret, és vehettem volna egy Nike-t"...
Jó, de VALAHOL mindenkinek véget ér ez a "még csak ennyit rakj hozzá valahogy és SOKKAL jobbat kapsz" metódus, mivel a pénzünk nem végtelen.
Sokszor estem abba a hibába, hogy túlvállaltam magam olyan anyagi javakkal ami nem az én kategóriám volt, de AKARTAM, ezért hitelt vettem fel rá, stb...
Tudni kell hol a határ, mi a te kategóriád, meddig mehetsz el, és azt is figyelembe kell venni mennyi kárt szenvedsz el, ha elveszíted azt a dolgot, úgyis mint befektetés, úgy is mint használati tárgy.
Tudom, hülye frázis, de igaz: "addig nyújtózkodj amíg a takaród ér..." :))
Ezért is nem példálózok 20ezres 2.1-es rendszerekkel, mert nem tudom neki mennyire konkrét anyagi határ ez a 10 ezer ft. Megsérteni meg felülrõl beszélni nem akarok, mindenkinek el kell fogadnia azt, hogy akár lefelé, akár felfelé eltérõ anyagi körülmények mellett az emberek mást engedhetnek meg maguknak, és az értékrendjük is más, ennek megfelelõen máshol lesz az a határ.
Informatika és tudomány
