bgabor: bizonyos szempontból a (nevesebb) magyar játékok tényleg elmaradnak a trendi külföldi játékok mögött, elsõsorban a promóció és a körítés tekintetében, ami számomra sokadlagos dolog. Engem valahogy a csilivili (alias parasztvakítás) nem gyõz meg fél óránál tovább. A Rome Total War nálam (is) pillanatok alatt leszerepelt, és kiderült hamar, hogy a király meztelen.
Ugyanakkor a magyar játékok a dizájnt illetõen is arányaiban többször hoztak újítást, sõt az egy játékra jutó innovációban is túlszárnyaljuk a nyugati régiók többségét - és ez már csak azért is nagy érdem, mert viszonylag kevés magyar játék van. Kétlem, hogy az egyediségre való hajlam, az ÍZLÉS és a tehetség mindenképp hátrány, csak azért, mert az efféle kezdeményezések odaát nem divatosak (legalábbis a "balkánról" biztosan nem örvendetesek), avagy az ottani befogadókészségnek ez már túl emészthetetlen. Például ahhoz már tényleg kell némi humorérzék, hogy a nyulak és disznók háborúját ne csak gagyinak, hanem szórakoztatónak is tekintsük - fõleg, hogy vele egy kõkemény stratégiai játékot kapunk, finoman kidolgozott külcsinnel. Persze, ízlések és pofonok, nem kell, hogy mindenki nevessen rajta.
Másrészt a magyar játékok mélysége és szerkezete az, ami mérvadó. Példa: lehet, hogy a Homeworld az "etalon", de a Haegemonia mesterséges intelligánciája lenyûgözõ, irányadó, játékmenete pedig konzekvens, letisztult és sallangoktól mentes.
Sorlohatnók még példákat, érveket, szerintem a hazai termékek megállják a helyüket mind önmagukban, mind összehasonlításokban. Egyedül a support az, ami sajnos hagy némi kívánnivalót maga után, ez persze a gyér költségvetés és a mostoha fejlesztési körülmények egyenes következménye - persze, ha a drága, elkötelezett magyar warezközösségben volna annyi, hogy a nagyvonalú fikázáson túl legalább a tényleg elérhetõ áron kínált magyar fejlesztéseket megvásárolja (amennyiben játszani és fikázni van kedve), esetleg a Panzers elsõ részét és a Nexust is tökéletes szinkronnal, gazdag support-tal árulnák a kezdetektõl. Ennyit errõl.