A történelem nagy stratégái az asztal fölött ülve tervelték ki a gondolataikat, nagy léptékben, mit kell majd csinálni.
A taktikai elemeket, kisléptékben mindig a csatamezõn döntötték el. Vagyis fentrõl jött a stratégiai utasítás, mit kell csinálni, és egyesszám elsõszemélyben eldöntötte az ember a taktikát, hogy hogyan fogja megcsinálni.
Innentõl kezdve szerény véleményem szerint a modern hadviselésre átültetve ezek a kifejezések csak torzultak, és teljesen fölösleges rajtuk vitatkozni.
Minden számítógépes játéknál, legalábbis amit én ismerek, aztán lehet, hogy ti tudtok olyat is, ahol nem, de a feladatokat megkapjuk küldetés elõtt, és azokat kell végrehajtani egy stratéga szempontjából, de valós-idõben hozott taktikai utasításokként. A stratégiai kérdésekben a legkevésbé döntünk. Számomra a stratégiai kérdés akkor volna a játék színfoltja, ha mondjuk a C&C -ben múlna valami azon a történet szempontjából, hogy éppen melyik szomszédo területet kívánom lerohanni pályaválasztáskor. De még ha múlna is, sem nevezném stratégiai játéknak, mert a legkevesebb szórakozást nyújtja számomra ez a dolog. Az is inkább lenne stratégia, ha a StarCraft-ba válaszút elé állítanának egy-egy küldetés indítása elõtt, vagy mondjuk egy csata elvesztése nem annak újrajátszásával végzõdne, hanem kihatása lenne a játékmenetre, hogy elvesztettem egy küldetést.
Persze amióta világ a világ stratégiai játékoknak hívjuk az összes Dune, C&C, Blizzard, LucasArts produktumot, és már így rögzült a fejünkben. Ha valamelyik játék megpróbál eltérni ettõl, akkor már önkénytelenül új kategóriai megjelölések irányába fordulunk, és próbáljuk megkülönböztetni egymástól a stílusirányzatokat, holott magának a szó eredeti jelentésének a legkevesebb köze van ezekhez a játékkasztokhoz.
Ahány ember, annyi értelmezés. Én nem értek egyet ezekkel a besorolásokkal és kész. A Panzers-t is, mint minden játékot stratégiai játéknak fogok hívni, holott a játékidõ 99.9%-át taktikai játszadozással töltöm.