Ellenindokok pedig sorban(röviden, és fáradtan, talán kicsit impulzívan is íly késõi órán):
-az elsõ immár (nálunk is használatos) közmondás lett - bár nálunk talán nem ismerik annyian az Elveszett Paradicsomot - s egy közmondás sosem egyes szám elsõ személyben fogalmazódik, az inkább-bal szerintem sarkítottab és magyartalanabb a mondat, fõleg ha nem egyes szám elsõ személyben fogalmazzuk
-Isten -szerintem- inkább fogalom, mint személy, egyrészt, másrészt Voltaire, mint felvilágosult író-gondolkodó, mûvei jórészt egyfajta bírálatok, s sok esetben nem nélkülöznek iróniát és cinizmust, így ha úgy végzõdik a mondat, hogy "egyet" az sokkal inkább voltaire-ibb, és sokkal többet lehet szubjektíven is belehallani. Uralkodni amúgy nem csak egy személy tud. Isten-t különben sem egy személyként említik (a hívõk), hanem háromnak!
Egyébként szerintem ez a két mondat (a két befejezés okosságai) nem ennyire fókuszáltan az uralkodásról szól, ahogy ezt említed.
-Végül az igazság elõtti fõhajtásra, bár sokszor eszünk szerint nem tennénk, mégis kényszerít a lelkünk (lelkiismeretünk), de a lényeg: a "kell" ebben a mondatban nem a kötelezõ jellegre utal, hanem sokkal inkább az elõzõ mondatrészre uta vissza, ellentétesen, azaz: eddig kénytelenek voltunk meghunyászkodni, de már nem kell, csak az igazságnak (azaz a lelkiismeretünk) tartozunk számadással.
Na szóval lehet, hogy kissé impulzív, néhol esetleg zagyva voltam, ezen a kései órán, de mindjárt elalszom a gép fölött, és ráadásul tombol a fejem, influenzás vagyok.